Az öltözködésben rejlő önkifejezési potenciál mindig is lehetővé tette a társadalmi csoportok közötti különbségek hangsúlyozását. Ezt a részét a ruházkodásnak jómagam negatívnak tartom, ettől függetlenül a jelenség létezik. A képzeletbeli frontvonal két partján álltak a büszke, jómódú, elegáns emberek, lenézve a túlpart, általuk csak prolinak titulált, egyszerűbb ruházatú tagjait, amivel szemben létrejött a hétköznapi(bb) réteg irígységgel társult megvetése az általuk csupán kocka, konzervatív, sablonosnak titulált sznob, fennhéjázók felé.
Az öltönyös/nem öltönyös szembenállás és acsarkodás szerintem valahol a ’80-as évek tájékán veszített a lendületéből, köszönhetően elsősorban annak, hogy a tömegtermelés szélesebb rétegek számára tette elérhetővé a gyűlölt, de egyúttal irigyelt darabok viselését, és olyan területeken jelent meg az elegáns ruházat kvázi előírt dress codeként, ahol korábban esélye sem volt felbukkanni.
Ez a folyamat – értsd az elegáns ruházat elterjedése sokkal tágabb közegben – létrehozott egy nagyon izgalmas csoportot, akiket én már régóta “muszájból viselem” emberkéknek nevezek, hangsúlyoznám, hogy mindenfajta negatív felhang nélkül!!! Ez a csoport aztán azóta is hozza magával töretlenül a maga speciális igényeit és nézeteit, amit a divat egyre jobban igyekszik kiszolgálni.
Hogyan is indulhatott mindez?
Elképzelem azt a helyzetet, amikor Sir William Brentworth Kensington, Balmoral őrgrófja, Sussex hercege nyugodtan ücsörög a londoni cityben, mahagónival és nehéz bőrökkel kibélelt, 83. emeleti irodájában, annak a privát banknak az élén, amit még ük-ük apja, a néhai George Brentworth Kensington alapított, ki múlhatatlan érdemeket szerzett a brit gyarmati birodalom létrehozásában, ötórai teájának szürcsölgetésében szakítja félbe az egyik osztályvezetője egy olyan felvetéssel, miszerint a bank dolgozói úgynevezett casual Friday bevezetését indítványozzák…
Miután őrgrófunk – kitalált figura, ne keresd a neten – az elhangzottakra reagálva elegánsan elkezdi törölgetni selyem zsebkendőjével az elefántcsontból faragott sakkészletről (az indiai maharadzsa ajándéka még 1851-ből…) az általa meghökkenésében odaprüszkölt Earl Grey-t, elmerengett, hogy mivé is lett észrevétlenül a világ, de ráébred, hogy ez a romlás már valószinüleg akkor kezdetét vette, amikor a hétvégi lovaspóló mérkőzésen az egyik vendég duplasoros kasmír felöltőben jelent meg, amit – mint tudjuk jól – nem viselünk délelőtt.
A casual Friday-jel az az igény tört utat az öltönyt (zakót) kizárólag munkahelyen viselők körében, hogy a számukra önazonos ruházat legalább a hétvégét beharangozó irodai napon viselhető legyen.
És itt a történet nem állt meg…
Ahogy az elegáns ruházat, jobban mondva az elegáns felöltözés vonalaira kísértetiesen emlékeztető szettek térnyerése folytatódott, és ezek a ruhák benyomultak az élet számtalan területére, úgy váltak elfogadottá az addig szürke zónának számító piaci rétegekben.
Rock sztárok flitteres, színes, neonfényű szmokingokban vesznek át díjakat, labdarúgók szállnak ki öltönyben a csapatbuszból, farmerrel kombinálunk klub zakót, vicces pólókat hajítunk fast fashion felöltők alá, hófehér Adidas-szal zárunk le egy öltönyös megjelenést…
A folyamat, amit én a “formális viselet casualesedésé”-nek, majd pedig “streetesedésé”-nek titulálok, nem fékez senki kedvéért.
Amit egyre gyakrabban felrónak a klasszikus, business viseletnek, az az, hogy kényelmetlen. Az erre adható válasz részemről ezidáig az volt, hogy ez az öltözködés kvázi viselkedésre kényszeríti viselőjét, ergo ha a tévénézős mackóalsó által nyújtott komfortérzetet hiányoljuk a klasszikus ruhákból, akkor valójában mi vagyunk azok, akik hibázunk, olyanná válunk, mint akik egy ültetett sportautótól várják el, hogy offroad terepen is megállja a helyét. Nem egy kávéház.
Volt eddig???
Nem tudom, hogy ez lesz-e a fellazulási evolúció végállomása, de az biztos, hogy egy olyan választ kaptak dünnyögéseikre az eddig fanyalgók, amivel a divatvilág kifogta a szelet a komfortot hiányolók vitorlájából.
A kinézet, vagy ha úgy tetszik fashion kifejezéssel élve a “look” egy abszolút öltönyös, vagy igény esetén zakós megjelenés, ahol a kellékezettséggel, az elegáns cipővel, ropogós inggel, díszzsepivel, nyakkendővel még rá is erősíthetünk a feelingre. Kifogástalanul hozhatja viselője a formális felöltözés minden előírását, ugyanakkor csupán ő tudja, ő érzi, hogy ez a szett a sportruházat kényelmével társul.
Az alapanyagok felhasználásánál sincs szükség kompromisszumokra, hiszen ezek a ruhák nem ritkán gyapjú, vagy kasmír szálak és elasztikus hozzávalók házasításából keletkeznek, de tény, hogy a casual ruháknál elfogadottabb, pamut/elasztán mixek lesznek a legelterjedtebbek, hiszen itt akár még mosógépben kimosható, vasalásmentes ruhákhoz is juthatunk.
Aki a most éppen a szemünk előtt zajló forradalomtól való különállását szeretné megjelenésével kommunikálni, nem lesz könnyű helyzetben, hiszen, ahogy fentebb említettem, a “look” egy hamisítatlan, elegáns story lesz. Mi marad azoknak, akik a párhuzamos velünk élő, “dandy” vonulatban látják önazonosságukat? Nekik megmarad a klasszikus alapanyagok használata, ami nemhogy nem tűnt el, de köszönhetően a “Peaky Blinders” sorozatoknak, valamint olyan moziknak, mint Guy Ritchie Gentlemen-je párhuzamosan velünk élnek.
Bielastico-ra fel, hadd nyúljanak azok az anyagok!!!
kipróbálnád mennyire elegáns és kényelmes a Bielastico viselet?
Akkor nézz be hozzánk személyesen és ismerkedj meg vele egy ingyenes stílustanácsadással egybekötve!
Jelentkezz be most egy ingyenes stílustanácsadásra Online időpont foglaló rendszerünk segítségével!
Vagy keress minket alábbi elérhetőségeinken:
- Telefon: +36 30 64 12356
- Messengeren: https://m.me/loftoutlet
- Személyesen: Budapest, 1112 Repülőtéri út 2/A
Kun Gergely
