A világ méltán és joggal ünnepelte Giorgio Armani 80. születésnapját és a márka 40. évfordulóját. A divat ikonikus alakjáról méltó módon emlékeztek meg tisztelői, irigyei nem csak olasz honban, de az egész világon. Az biztos, hogy kevés olyan márka van ma a bolygón, amelyik ilyen hosszú idő óta, folyamatosan megújulva volt képes köztudatban maradni az imázs romlása nélkül.
Nem kis dolog, hogy a trendek állandó változásában fürdő olaszok is “Re Giorgio”-nak, azaz György királynak titulálják a divatpápát. Kultikus filmek jeleneteiben, díjátadókon mozisztárok, gigaberuházások top üzletemberei, trendszetter dívák teszik nap mint nap láthatóvá a mester munkáit.
Mindezek után jogos a kérdés, hogy mi miért nem a születésnapon emlékeztünk meg? Egyrészről a feltétlen tisztelethez és az életpálya maximális elismeréséhez részünkről sem fér kétség, de a Gardrób nem kívánta gyarapítani a sablon megemlékezők sorát, illetve mi másra kívánjuk felhívni a figyelmet, ezért megvártuk, míg elül a hódolók zajongása és véget ér a svédasztal zabrálása. Mi a márkához szorosan kötődő, nem túl dicsőséges jelenségről szeretnénk kicsit beszélni.
A hazai fashion világ rögvalósága megköveteli, hogy megemlékezzünk a hamis Giorgio Armani termékek életútjáról is.
Arról nincsenek pontos feljegyzések, hogy a márka mikor keltette fel az erre szakosodott kínai és/vagy török, bangladesi, vietnami, pakisztáni (nem kívánt náció törlendő) szakemberek érdeklődését, és mikor született döntés arról, hogy saját módszereiket követve a széles publikum számára tegyék elérhetővé a luxusmárka termékeit.
Maga a dátum tulajdonképpen nem is érdekes, a lényeg, hogy a magyar emberek – pár műértőt leszámítva – nagyjából a hamisítványok útján értesültek először a divatházról. Re Giorgio álmában sem gondolta volna, hogy brandje robbanásszerű bevezetését Magyarországon élelmes ázsiai szakembereknek köszönheti majd. De ne szaladjunk ennyire előre, hisz a világ hamisítóinak célországai közt kis hazánk vásárlóerejét tekintve a futottak még kategóriában kullog…
Szóval kezdetben vala a koppintás, amelynek lényege, hogy olyan valamik készülnek az eredeti márka mennyiségének többszörösére rúgó tételben, amelyek a márkatermékre megszólalásig hasonlítanak és persze az eredeti ár töredékéért. Ezt követte a hamisítás evolúciójának újabb állomása: amikor már halovány törekvéseket sem lehet felfedezni az eredeti termék lemásolására: gyártanak, ami jön, rányomják a logót, meg bevarrják a címkét, oszt jónapot kívánok.
A kamu termékek létrehozásának csúcsát valószínűleg az az állomás jelenti, amikor már kvázi divatkreátorokká avanzsálódnak a koppintók, és a márka aktuális koncepciójától meredeken eltérő termékeket dobnak piacra, természetesen önmaguk legnagyobb megelégedésére. Gondolom, mindenkinek megvan az a kultikussá vált kusturicai jelenet, amikor a Macskajaj című filmben a két délszláv, roma szeszhamisító egyöntetűen arra az álláspontra helyezkedik, hogy az ő copy whiskey-jük jobb, mint az eredeti scotch!
“This is the beginning of a beautiful friendship!”
Ahhoz, hogy kiváló magyar celebek a Blikk, a Bors, vagy valami hasonló nagyformátumú bulvárlap hasábjain, természetesen az említett orgánumok pénzén nyaralgatva, a fotókon döbbenetes betűméretű Armani (Ferré, Versace, Cavalli stb.) pólóban feszítsenek, elévülhetetlen érdemei vannak a hamisítóknak, továbbá a piacot tökéletesen lefedni képes disztribúciós hálózatnak.
Nehogy azt gondolja bárki, hogy a Kőbányai úti piac kifüstölésével gátat vethet bárki a gagyi terjedésének kis hazánkban! Reebok sporttáskás (természetesen hamis) sales managerek hada járja az irodaházakat, turkálóvá züllesztve egy-egy jó nevű multicég tárgyalóját arra a pár órára, míg az ott dolgozó siserehad lecsap a cuccra, mint gyöngytyúk a zöld takonyra.
Tudom, tudom, amíg lószar van, veréb is van, de elfogadhatatlan számomra az a magyarázat, hogy az eredetire nincsen pénze valakinek. Ez esetben ne vegye! Ilyen egyszerű! Számtalan jó minőségű, a világmárkákhoz képest no name brand található a piacon mindenki pénztárcájával arányban.
A fentebb említett úgynevezett sztárok felelőssége a jelenség táplálásában éppen ezért elképesztően nagy. Innen üzenem: tudjuk nagyon jól, hogy az eredeti kollekciókban sosem szerepelt cuccokban feszítetek, szánalmasak vagytok!
Kun Gergely
