Semmi kétség, a világ legjobb melója az enyém.
Az egy dolog, hogy a bolygó legszebb szegleteibe kell utaznom havonta legalább egyszer, hogy kiválaszthassam az üzletbe majdan beérkező termékeket, de a kint töltött napjaim lezárása jellemzően olyan aperitivo barokban zajlik, amelyek hangulatához képest a legbitangabb hazai bulik is csupán réveteg tekintetű katatónok szeánszának tűnnek.
Az olasz hétköznapok elválaszthatatlan része a helyi bár.
Ez a szó – ellentétben az angolszász nyelvterületen elterjedt értelmezéssel – odakint nem sejtelmes kocsmát jelent, aminek hosszan elnyúló pultjánál és rejtekhelynek is beillő boxaiban éjszakai pillangók és feslett nőcskék adnak találkát zűrősebb hátterű férfiaknak, vagy éppen megtévedt családapáknak. Nem, az olasz BAR egy reggeltől estig nyitva tartó találkahely a környék lakóinak, valamint az arra berregőknek, akik itt kezdik az olasz hajnalokat úgy fél nyolc, nyolc tájékán, és ide térnek vissza munka után nagyjából hatkor. A munkakezdés előtti villámgyors “caffé e dolce” rendelés úgy kétszázszor hangzik el röpke fél órán belül, majd a hely feletti uralmat átveszik a környékbeli öregek, beleásva magukat az itt még valóban híreket tálaló napilapokba, a fiatalság tova gördül munkába, az öregek pedig aznap is megváltják a világot elsősorban a foci, és csak ezt követően az olasz politika kérdései körül.
Nem csupán a munkából megtérők alkotják hat után a bar közönségét, csatlakoznak hozzájuk a napjukat otthon, vagy iskolában eltöltő családtagok, akik a mi füleink számára üvöltözésnek hangzó laza diskurzusba mélyülnek a sok-sok ismerőssel.
Az olasz család hétköznap nem mindig vacsorázik otthon.
A bár estefelé ínycsiklandó falatkákkal készül, aminek korlátlan fogyasztása csupán egy feltételhez kötött, rendelj valamit aperitivo gyanánt!
A bárba betérő törzsvendég a zajos üdvözléseket követően azonnal vad falatkázásba kezd. Teheti, hisz úgyis készítik már számára a pult mögött megszokott italát. Az idegen rendeléskor csupán egy tisztázó kérdéssel találkozik: aperitivoként fogyasztja italát, vagy enni nem óhajt? Ha a válasz igenlő, úgy az első ital egy picikét többe kerül, mint a további rendelések, és a vendég máris rávetődhet a csipegethető étkek tengerére! A mediterrán klíma az év nagy részében az utcára csábítja a közönséget, de az sem gond, ha az aprócska bárokba kell visszahúzódni, ahol a helyi zenésszel együtt lehet énekelni az olasz popélet aktuális slágereit.
Meló ez?! Ugyan már!!!
Ami miatt még a legszerencsésebb fickónak érzem magam, az már itthon, az üzletben zajlik.
Nem számoltam utána, de átlagosan napi egy, vagy két ügyfél kimondottan hozzám érkezik, hogy aktuális gardrób frissítését megoldjuk. Ügyfelet írtam, de ezeket az embereket én már barátnak érzem. A velük eltöltött fél órák, órák életem legtartalmasabb, legizgalmasabb beszélgetései. Az igaz, hogy a ruha és a stílus ad aktualitást a találkozásainknak, de szóba kerül ilyenkor a család, a karrier, magán- és közélet, politika, hobbi, sport, kocsik, csajok, akármi…
Régóta foglalkoztat a kérdés, hogyan tudnám azt a két dolgot, ami a családom után életem alappiléreit alkotják, összefésülni.
A recept végig ott volt az orrom előtt, hihetetlen, hogy nem láttam meg! Hozd el Olaszországból az aperitivo hangulatát, és hajítsd bele a téged körül vevő izgalmas embereket, a mix csak jó lehet!
Nem tudom, mi lesz ebből, de annyi biztos, el szeretnék indítani egy hagyományt. Hagyományt az együttlétre, az izgalmas beszélgetésekre, barátságok szövögetésére, értékes időtöltésre.
Rajtam nem fog múlni, úgyhogy csak Rajtatok múlik!
Uraim, mostantól a bar nyitva áll!
üdv
Kun Gergely
