Sokadszor vagyok a divatvilág Mekkájaként is aposztrofált firenzei Pitti Uomo kiállításon, de első alkalommal a Playboy tudósítójaként. Bizonyára nem emiatt, de először kerített hatalmába egy furcsa érzés. A vásár hangulata, a kiválóan öltözött emberek sokasága mindig felvillanyoz, az élmény hetekig témául szolgál a divatról folytatott beszélgetéseimhez. Korábban a blogon írtam is már az egyik ilyen vizitről; ezúttal is tele voltam ötletekkel, miket fogok majd bebillentyűzni, mégis napok óta csak tologatom a múlt heti eseményről való tudósítást…
A szavak, a jelzők, amik feltolulnak bennem nem igazán adják át azon emberkék számára a Pitti Uomo hangulatát, akik a divatot annak hazai koordinátarendszerében értelmezik. Példának okáért hiába mondom azt szenvedélyesen, hogy a forgatagban százszámra bukkantak fel bitang módon öltözött különc fazonok, amikor Magyarországon – tisztelet a maroknyi kivételnek – már egy halványlila ing megvásárlása is komoly dilemmák elé állítja a nagyérdeműt. Mit kezdenek vajon azzal az információval, hogy minden pantalló szabadon hagyja villogni a színes zoknikat, miközben harisnyaként tapadnak viselőjük lábára abban az országban, ahol értelmezhetetlen “trottyokban” végződnek a nadrágszárak, és továbbra is két számmal nagyobb zakókban “villognak” a teremtés koronái?
Az aktuálisan trendi férficipőt idehaza simán lemakkosozzák, sálat csak minden századik férfi visel, díszzsepit minden ezredik, a kék az BKV ellenőrös, a fekete az sírásós, a szürke az kalauzos, a zöld vadászos, a barna meg katonás. A kockás az papás, a rózsaszín buzis, az aprómintás hawaiios, a csíkos pizsamás, karkötőt nem igazán hord a magyar, a dupla soros zakótrend meg úgy ahogy van elkerülte hazánkat…
Tényleg nem marad más, mint télen a melegebb, nyáron pedig a szellősebb krumpliszsák, és lehet csodálkozóan pislogni, hogy vajon miért néz ki a TV-ben a nyilatkozók 95%-a úgy, mintha 1960-ból ragadt volna itt?! Egy olyan országban, ahol egy turkáló reklámjában elhangzik a “megérkezett az új kollekció” mondat, és senki nem röhögi el magát, ott bizony bármi megtörténhet!
Az olasz divat, amit nem túlzás világdivatnak is nevezni, egy hosszabb lélegzetvételnyi letisztult korszakot követően ismét visszatért ahhoz a vonalhoz, amiben igazán otthonosan mozog, az üvöltős, mediterrán színekhez, a harsányhoz. Az 1930-as évek szeszcsempész szettjeit megszégyenítő, rikító fődarabok és kellékek fantasztikus lehetőséget adnak viselőjük számára arra, ami véleményem szerint a divat legfontosabb célja, nevezetesen az önkifejezésre a megszólalás előtt.
Pedig valamelyest még kedvére is tesznek a világtrendek a magyar elképzeléseknek! Eltűnni látszik a divatmagazinokat éveken át uraló, meghatározhatatlan nemű férfi modell, és helyére bekerültek a 95-1oo kilós drabál állatok. Örülhetne is minden magyar, aki szerint 100 kiló alatt nincsen férfi, bár sietve hozzátenném, hogy ezek a viking szakállas, szétvarrt, kigyúrt fajtából való hímek még köszönő viszonyban sincsenek az otthon fellelhető 110 kilós zsírmalacokkal, akiket úgy kell kiműteni a Porschekból a BOB, meg a TOKYO előtt…
Trendi lett a dandy, úgyhogy lehet újra fodrászhoz, meg klasszikus borbélyhoz járni a rőzseipari szakmunkások helyett, akik ezt az ötlettelen bilifrizurát csapatják a fejekre pestszerte!
A Pitti Uomo-t kiállításnak nevezik, de azért nem keverendő össze azokkal a vásárokkal, ahol a sablon standok között bolyongva elveszik az ember a szürke egyhangúságban. A cipőápolással foglalkozó japán (!!!) világcég meghív egy kellemes olasz kávéra, mialatt szakavatott kezek frissítik fel megfáradt lábbelinket. Egy másik stand kellős közepén több száz eurós kasmír termékek készülnek szorgos kezek által, míg picit odébb egy cipőmanufaktúra enged betekintést az egyedi igényekre varrott műremekek gyártási folyamatába. Nem ritka egy installáció közepére helyezett cafe racer motor, vagy egy múzeális értékű, csodálatosan restaurált (vagy soha el nem nyűtt?) Porsche kabrió.
A konzerv szemléletűeknek olyan a Pitti Uomo, mint a nyúl ürege, zegzugos, színes, nyüzsgő, érthetetlen, ám mégis beszippant. Hogy úgy szabadulsz-e innen, hogy függővé válsz-e, az csak rajtad áll! Szerintem tégy egy kísérletet legközelebb idén nyáron, én ott leszek!
Kun Gergely
