Nevek és konkrétumok nélkül egy történettel kezdeném. Kedves barátom egy világhírű ékszer manufaktúra alkalmazásában állott mint píáros. Történt, hogy a góré össze akart trombitálni egy rahedli újságírót (tudjátok, ezek azok a humanoidok, akik golyóstollban végződnek, modernebb verziójuk tabletben), hogy tájékoztassák a nagyérdeműt az ékszergyártás többszáz éves műhelytitkairól, hogy eképpen is növeljék a schmuckpiac forgalmát. Ki is reppent vagy 200 e-mail fotósnak, firkásznak, tévésnek, miazmás…
A sajtótájékoztató (ejtsd: sajtáj) napján be is vánszorgott három szerencsétlen, de róluk is hamar kiderült, hogy a manufaktúra előtti koccanásból kialakult rövidebb etnikai villongásra érkeztek. Törte is kis fejét a góré, hogy mi lehetett a hiba? Nagy tapasztalatú barátom legott felhomályosította, hogy be kéne szerezni néhány száz kilógrammnyit a környék kidobásra ítélt, lejárt szavatosságú péksüteményeiből (pogátscha), plusz fel kéne ütni a tálakat szénsavval dúsított, cukrozott mérgekkel, s a kör e-mailekben eztet mintegy mellékesen meg is kéne említeni…
Na elég legyen annyi, a következő sajttájon annyi regisztráció nélküli újságíró jelent meg, hogy rendőrt kellett hívni. A történet persze nem hazai, valamelyik szerencsétlen feltörekvő országban esett meg, mindennemű hasonlóság a magyar viszonyokhoz csupán a véletlen műve.
De kis hazánkban meglehetősen sűrűn veszek részt sajtájokon. Ezeken az eseményeken átlagon felüli az egy négyzetméterre eső öltönyös urak száma, ami felettébb felkelti érdeklődésemet (ruházatilag). Megfigyeléseimmel ezidáig csupán magamat, továbbá szűkebb környezetemet fárasztottam, de a legutóbbi ilyen esemény végleg betette nálam a kaput, nincs mit tenni, ki kell írjam magamból.
Sajtóanyag: a Budapest Taxi nulla károsanyag kibocsátású, teljesen elektromos meghajtású gépkocsikat állít szolgálatba, ezáltal emelve az utasok komfortját, továbbá kielégítik a zöldebb lakókörnyezet iránti olthatatlan vágyainkat.
Remek! Helyszín: Gerbeaud!!! Nem a “Hörpi Büfé” a lakótelepen, nem a “Gól” terasz a falu szélén!!! Magyarország egyik legpatinásabb épülete, a tourist guide-ok által az elsők között említett ‘must see’ helyszín!!!
A sajtóanyagból kiderül, hogy személyes megjelenésükkel emelik az esemény fényét többek között a gáz- és elektromos szolgáltatók, a főváros, valamint a BKK vezetői. Nem semmi kis társaság. A magam részéről megtiszteltetés, hogy itt lehetek.
A vendéglátóink kitettek magukért, elsőosztályú a szervezés, mondhatni a helyszínhez illő. Óvatosan körbepislantok, és teljesen ledöbbenek.
Kedves Újságírók (majdnem azt írtam kollégák, de én csak egy amatőr blogger vagyok), higgyétek el nekem, maximálisan megértem, hogy egyszerre száz helyen kellene helytállni, annyi meló szakad rátok a gonosz főnök részéről. Egy rohanás minden napotok, hát igyekeztek legalább a ruháitokat úgy megválogatni, hogy némi komfortot leljetek.
Ettől függetlenül, hangsúlyozottan a jószándék által vezérelve javaslom, hogy a kapucnis pulcsit továbbra is hagyjátok meg a kocogásra, vagy egy délutáni punnyadós meccsnézésre. Egyfelől a munkátokat végzitek, másrészt viszont ünnepélyes pillanatok díszletei is vagytok. Tiszteljétek hát meg a riportalanyokat azzal, hogy az eseményeikhez méltó öltözékben jelentek meg!
És még valami ide kívánkozik, bár szűk értelemben nem öltözködési téma. A délelőtti sajtáj NEM a te reggelid, a kora délutáni NEM a te ebéded, és az estébe hajló rendezvény SEM a te vacsorád! Légy szíves egyél, mielőtt ideérsz, a pogácsa csak unaloműző rágcsálásra szolgál! Bármennyire is szívélyes a pincér, ne kurjantgass újabb adag ennivalóért, míg mások éppen a tájékoztatásodon fáradoznak!
Tiszteld őket ennyire, hisz belőlük élsz!
Kun Gergely
