Említettem már, hogy barátaim és üzletfeleim folyamatosan bombáznak a világhálón elcsípett gyöngyszemekkel, ugyan írnék már erről is, meg amarról is olyan jófajta blogbejegyzést. Őszinte leszek, rostálnom kell, mert ha minden feldobott labdát lecsapnék, tényleg nem foglalkoznék mással, csak az írással. A minap azonban szerkesztői utasítással felérő kérelem érkezett, így nem ugorhattunk félre a feladat elől.
Budai Gyula kormánybiztost nyilvánvalóan nem jellegtelen szettjei fogják emlékezetessé tenni. Az általa betöltött feladatkörnek megfelelően szürke eminenciásnak öltöző, volt katonai ügyész drámai precizitással hozta a parancsra mindent vakon teljesítő figurát.
„Gyula, Ön keressen!!!”- hangzott az ukáz 2010-ben, és Gyula keresett.
Hol szekrényben pókhálósodó szoci csontvázakat, hol burgenlandi zsebszerződéseket, visszaéléseket hivatali autókkal, pitiáner lakhatási támogatásokat, időnként trafikmuty… ööööö… izé… aztat mégsem…
Átütő eredményekre én ugyan nem emlékszem, persze nem is ez volt Gyula feladatának a lényege, sokkal inkább muníciót szolgáltatni a Nemzeti Bulvármédia fegyvereibe, persze csak addig, amíg el nem készül a Széles Gábor féle Zenergiacella, mer’ akkor aztán minden komcsi gyökér vinnyogva szalad majd a kötélért, hogy legott fellógassa magát, miközben golyót is ereszt önmaga fejébe HOGYAZÚRISTENNESIRASSA őket!
Lévén ez egy öltözködési, továbbá életstílus blog, kissé elkanyarodtunk a tárgytól. A felvezetőre azonban szükség volt annak megértéséhez, mit is akarhat kommunikálni Gyulánk azzal az arcbavágó outfit metamorfózissal, amit a minap örökítettek meg egy vidéki összeröffenésen, s amelyre élelmes olvasónk szíveskedett figyelmünket irányítani, és ezt nem győzünk elégszer néki ezúton is megköszönni.
Ahogy azt fentebb már említettük, Gyula ruházatilag nem volt egy vibráló jelenség, kedvelte a szürke színeket, továbbá katonai múltjából fakadóan többször is láthattuk őt a manapság oly divatos „föld színekben”, zöldben, khakiben, barnában, szerencsénkre az álcaháló viseléséről valamelyik jóakarója lebeszélhette.
A kormánybiztos most, amikor már semmi sem biztos, hirtelen szükségét érezte, hogy kitörjön, és rákapaszkodjon egy új trend sodró lendületére. Többen értetlenül álltak a ruhához, és az abban elrejtett, kódolt üzenethez. Oknyomozóink lelkes kutatómunkájának köszönhetően a Gardrób ezt a titkot is megfejtette.
A megoldás kulcsa azokban az időkben keresendő, amikor is Gyula kíméletlen állhatatossággal tárta fel a csalárd módon osztrák gyarmatosítók kezére átjátszott földek színlelt szerződéseit. Ha nincs ez a csodálatos ember, ma talán nem magyar gazdák vennék fel a parlagon hagyott földek után járó EU-s támogatásokat, hanem virágzó ültetvények látnák el olcsó, hazai termékekkel a honi közérteket! Brrrrr…. még rágondolni is rossz…
De Gyula nemcsak magyar bőrbe varrt osztrák gazdát talált, hanem a Nemzeti Földben élő őshonos Nemzeti Ízeltlábúra is akadt, a kék nünükére (Meloëproscarabeus), vagy közeli rokonára a pompás nünükére (Meloëvariegatus). Enélkül a rovátkolt barom nélkül (rovar) csak élettelen pusztaság lenne a virágzó, magyar föld, és Budai Gyula úgy gondolta, a nünükére akkor irányul a legtöbb figyelem, ha a kampányidőszak hajrájában teszi le a voksát e bogár mellett.
Egyrészről jelentjük: sikerült! Másrészről ugye ugye, sose gondoltátok volna, hogy így is lehet! Mert ismét kiderült: micsoda átütő kommunikációs lehetőségek rejteznek a ruházatban, és az is nyilvánvaló lett, mily’ hatalmas empátia gyűlt össze ebben a sokszor kérges lelkű komcsivadászban, ha a nünükéről van szó!
Szem nem maradhat szárazon!
Kun Gergely
