Nem akarok beleállni a témába, mert igazán nincs is bajom ezzel. Olyan ez kicsit, mint a turi. Azt is elfogadom, pusztán az hergel, hogy úgy tesznek, mintha egy jól felépített divatház lennének, szezonról szezonra megújuló kollekciókkal, átgondolt kreációkkal, elképzeléssel.
Szóval az átverés az, ami fáj egy picit.
Hasonlót érzek a kuponozással is. Értem én, persze, hisz minden garast meg kell fogni, és ha van valami, amit a magyar tetőtől talpig a magáévá tett a kapitalizmusból az az engedmény intézménye!
Fantasztikus dolog ez a kupon, mert legalizálja az alkut, és nincs is többé szükség a bennünk szunnyadó, beduin teve-dealer felszínre törésére!
A magyar ember amúgy nem vásárol divatmagazint. Bedőlt itten már minden, ami nyomtatott formában hirdette a stílusos életet, ki a francot érdekel az! Bezzeg amikor standokra kerül a kuponfüzetet tartalmazó különszám, na, akkor aztán percek alatt elkapkodják a sajtót a kioszkokból! Azt persze megnézném, hányan lapoznak bele a magazinba… na mindegy.
A kedves vevő, aki jellemzően küszöblázat érez szinte minden kiskereskedelmi egységnél, mert zavarban van az áraktól, ilyenkor vadul nyiszatol, és a kiollózott fecnikkel felvértezve megrohamozza a boltokat. A népünnepély persze már korábban kezdetét veszi, hiszen az élelmesebb (értsd pofátlanabb) kuncsaft pár nappal az akciós víkend előtt elteteti a portékát, amit majd a kuponját lobogtatva fog beszerezni. Sőt, hallok közösségi oldalakon szerveződő csapatokról, akik célzottan gyűjtik be a mások számára érdektelen, de nékik kincset érő papírokat.
Mi is itten a gond? Sok minden.
Kezdjük azzal, amivel bizonnyal nincsen probléma, nevezetesen azzal, hogy a vevő vitathatatlanul jól jár. Ezen napokon legalábbis igen. Kereskedelemben tevékenykedő emberként azonban biztos vagyok abban, hogy – elemzői szóhasználattal élve – a piac már rég beárazta ezeket az eseményeket, és profit érdekeiket szem előtt tartva figyelembe veszik ezeket a betervezett napokat. Ebből egyenesen következik, hogy a fogyasztó nagy valószinüséggel olyan árakkal találkozik a kuponos napokon, amelyeket az év többi napján is megkaphatna.
Nagy kérdés, hogy ha a cégek ezen az árszinten rentábilisan tudnak szolgáltatni, miért nem nyújtják ezt a nívót egész évben? És ha már eldöntötték, hogy ezeken a napokon kedvezményeket adnak, miért kötik ezt a lehetőséget idióta papírfecnikhez? Elég lenne közölni a dátumot, értenék az emberek. Az ajánlatuk nyilván nem korlátlan jellegű, hanem egy adott készlet erejéig szól. Ki hallott már olyanról, hogy aki nem talált méretet az akciós hétvégén a kiszemelt ruhadarabból, annak beszereztek egyet pár héten belül??? És vajon mit szólna az illatszereket 30% kedvezménnyel ajánló ismert drogéria, ha valaki beállítana egyik üzletébe azzal, hogy ő most 50 millió forintért vásárolna kedvenc dezodorjából??? Nincs darabszám megkötés? Hát akkor hajrá, szolgáljanak ki!
Kifejezett versenyhátrányt jelentenek ezek az események azon cégek számára, akik egész évben igyekeznek a lehető legkedvezőbb árszintet kínálni, hiszen számukra már nincsen igazi mozgástér a jól kommunikálható marketing fogásokra. A számok bűvöletében élő fogyasztót elkápráztatják a százalékok, az eredeti árak pedig homályba vesznek. Büszkén emlegetik a 150.000,- Ft-ról 100.000-re leárazott öltöny sztoriját, miközben nálunk ugyanaz a minőség egész évben 70.000,- Ft-ért megtalálható, de még 15%-ot is problémás lenne elengedni belőle…
Félreértés ne essék, nem akarok panasznapot tartani, csupán elméláztam egy dolgon, ami évek óta velünk él, de fonákságaira még mindig nem ébredt rá a nagyérdemű.
Lehet, hogy kitalálok valami kupon akciót…
Kun Gergely
