Ne vegye senki dicsekvésnek, de én már akkor biztos voltam benne, hogy a srácból lesz még valaki, amikor anno a Take That nevezetű, tini nindzsa teknőc lánykákat átizzasztó, indusztriális pénzgyárat faképnél hagyta. Emlékszem százmillió csaj bőgött, meg én…
Szóval huszonévesen akár vissza is vonulhatott volna, de mivel a bankszámlájánál már akkor is csak a becsvágya volt nagyobb, a kokain csíkocskák békés szippantgatása helyett szólókarrierbe kezdett. Hátha létezett olyan valaha a popszakmában, hogy előre eltemetés, akkor ez az volt! Robbie azonban rekordokat döntögető eladási statisztikákkal replikázott. Lemez, lemez, siker, siker hátán, nem beszélve a szédületesen profi háttérbizniszről: van csaja, nincs csaja, biszex ( Swing both ways? szabadon: két kapura szvingelni? 🙂 ), vagy tán teljesen meleg, kivel jár, kivel nem, elhízott, lefogyott, kutya, party, most meg legfrissebben egy saját bejáratú leánygyermek (aki nyilván már most világsztár). Filmzenék, koncertek, csillogás, no meg csilliárdok!
Olvasgatom a pénteki, budapesti koncert utáni “szakértő” zöngéket. Egyikről-másikról indulásból átjön, hogy az elkövető még kósza ötlet sem volt majdani szülei fejében, mikor a most 40 éves Robbie már fosta a pénzt a befektetőinek. Bizonyára ennek a szédületes tájékozottságnak tudható be az is többek között, hogy a szvingesre hangolt új és régi számokat, valamint az elegánsan színpadra lépő előadót a manapság oly’ trendi Getsby hullám meglovaglásával vádolják. Az ehhez hasonló tudoroknak ajánlom szíves figyelmébe Williams “Swing when you are winning” című albumának meghallgatását a nem túl közeli 2000-es évek legelejéről, illetve számtalan koncertjének outfitjeit. Hogy mást ne említsek, csak az idézett album világsikerű, Royal Albert’s Hall-i felvételét (lásd YouTube, kedves srácok!). Nem tudom miként, de a koncerten ugrálgatva beugrott az a szürreál kép, hogy vajon ha élne, Flipper Öcsi meg tudna-e tölteni világszerte pár tucat arénát egy ilyen twist/swing stílussal, de aztán rájöttem ehhez minimum egy Fenyő Miklós kaliberű “szupersztár” volna csak alkalmas.
Létezett valaha még egy olyan popsztár, egészen pontosan Robert Peter Williams, international popstar, hogy ezt a mindig szerény figurát idézzem, akinek a közönsége ekkora stílusvillongásokat megbocsátott volna? Hamisítatlan brit pop, számtalan korábbi siker pimasz feldolgozása, és immáron a második swinges kanyar. Ki tudja, hol van még a vége, hiszen miközben mások ebben a korban már tolószékből anekdótázgatját végig a legnyálasabb esztrádműsorokat, ő huszonéveseket megszégyenítő energiával üvölt, ugrál, viccel, szórakoztat végig egy kétórás koncerten több tízezer embert!
Robert, please entertain me! Go on and swing both ways!!!
Kun Gergely
