Nem szeretnék mindenféle dögunalmas, száraz adatsorral az agyatokra menni, mégis álljon itt egy figyelemreméltó tézis a ruházati szakma legmélyebb bugyraiból. Lévén a divat nem egy egzakt tudomány, mint a matematika, a különféle törvényszerűségek hosszú idő alatt lezajlott megfigyeléseken alapulnak. Mindezek szerint a férfi ruha szektor felállított egyfajta állandót, melyekkel következtetni lehet az egymással kapcsolatban álló termékek értékesítési darabszámára. Nem világos? Elhiszem, nekem se lenne az, most, hogy visszaolvastam.
(mondhatni “engem nézzetek!” ing, mely nem kicsit helyezi reflektorfénybe viselőjét, kezdőknek nem ajánljuk…)
Szóval praktikusan léteznek arányszámok arra vonatkozóan, hogy egységnyi ügyfél 1 db öltöny vásárlása esetén jó eséllyel hány darab egyéb, az öltöny viselésével szoros összefüggésben álló terméket fog még a kosarába pakolni.
Még konkrétabban: aki egy öltönyt visel, az fog venni egyegészhattized pár cipőt, öt nyakkendőt, nullaegésznyolctized zakót, két casual nadrágot, három pulóvert, nullaegészkéttized télikabátot, és így tovább…
(hát ő sem az a visszafogott, konzervatív, üzleti darab, de meg fogtok lepődni, milyen jól működik egy letisztult öltönnyel is. a nyakkendő csodákat művel vele együtt!)
Az egymással viszonyítási párban álló termékek állandói persze országonként változhatnak, de higgyétek el, nagy kilengések nincsenek.
Az egységnyi öltönyvásárlásra jutó ing értékesítések darabszáma a világban egy a héthez aránylik (már ha jól használom ezt a matematikai fogalmat), azaz egy olyan üzlet, amely ezidáig kizárólag öltönyök és zakók értékesítésére fókuszált, de be szeretné vezetni palettájára az inget, nem téved nagyot, ha hétszer annyi inget rendel beszállítójától, mint amennyi öltönyt.
Kivéve persze, ha ez az üzlet Magyarországon van…
(a szezon ikonikus darabja, virágfétissel megáldott ügyfelek előnyben, bátran használd casual szettjeidhez, feltűrt ingujj jeligére!)
A mögöttem álló két évtized tapasztalatai alapján állítom, hogy kis hazánkban ez a szám jó, ha meghaladja a kettőt (!!!), és komoly eredmény, ha eléri a hármat.
(ő már majdnem fehér, de azért nem. virágfétis itt is játszik)
Szoktam mondani az üzletben, hogy engem aztán nem zavar, ha valaki tonnaszámra veszi az öltönyt, hadd szóljon, de mindig is úgy tartottam – és ezen véleményemnek hangot is adtam -, hogy az értelmes vevő nem a fődarabokkal variálja megjelenéseit, hanem a kiegészítőkkel!
(patchwork áthallás, éjszakai vadászatokhoz kiváló rejtőzködő szín, műértőknek)
Az ing erre a legalkalmasabb eszköz. Amellett, hogy remekül át lehet hangolni ugyanazt az üzleti öltönyt, vagy zakót négy-ötféle inggel, ez a kiegészítő a ‘casual’ és a ‘street look’ szegmensnek is kiváló kiegészítője. Ráadásul még a trendek is abba az irányba mozdulnak, hogy a feszesebb, konzervatívabb légkörű megjelenések (irodai, üzleti találkozók, esti partyk, bálok, stb.) is folyamatosan lazulnak, és ebben nagy szerepe van az ingnek.
(a kockázatkerülő ember első, apró lépése a szakadék felé, melynek alján vár a divat nirvána!!!)
Úgy kellene lennünk nekünk, férfiaknak az inggel, mint a mesebeli Gombóc Artúrnak a csokoládéval. Ahogy a falánk, csokirajongó madárkának is jöhetett minden a kerek csokoládétól, a töltött csokoládén át, a szögletes csokoládéig, úgy kellene használnunk ezt a kiegészítőt, és szeretnünk a benne rejlő lehetőségeket.
(az igazi észrevétlen, ő az, aki hegyekben áll minden szekrényben, unalomig ismételt, már-már elcsépelt, mégis biztos pont az életünkben, feltűrt ingujjal az “értetek élek” politikus összetéveszthetetlen jelmeze)
Ha már az adatokkal kezdtem, álljon hát zárásképp egy józannak tűnő érv is az ing mellett. Kísérletezni, új utakat kipróbálni, a közegünk reakcióit tesztelni nem feltétlenül egy drága öltönnyel, vagy zakóval kellene, ami még nálunk is 30-80.000 forintos tétel.
Az ing legyen az a termék, ami segít kitágítani az öltözködésben rejlő kommunikációs lehetőségeket, és ha elszúrtátok, még mindig jó lesz feltűrt ujjal, kigombolt nyakkal a térdgatyátokhoz, na bumm!
Ingre magyar!
üdv
Kun Gergely
