Megfigyeltétek, hogy kis hazánkban kirívóan uralkodik az a trend, amely szerint a ruhának jobb esetben egy, de akár két számmal is nagyobbnak kell lennie tulajdonosánál? Hogy ez mire vezethető vissza? Fogalmam sincsen, csak sejtéseim vannak… De épp’ itt lenne az ideje valami manapság oly divatos „nemzeti konzultáció” keretében szembenéznünk a helyzettel.
Ki ne emlékezne még az alapszitura, Petike anyuval ruhát vásárol. Eladó kérdezi: jó? Petike néz bután, amit akár beleegyezésnek is vehetünk a részéről, ám ekkor anyuka ellentmondást nem tűrően közbevág:
„Legyen a nagyobb, legalább tudsz majd bele nőni még!!!”
Kassza csilingel, távozás, és már lehet is vidáman orra esni a nagyobb cipőben kavirnyászva, folyamatosan feltűrögetni kabátunk (és/vagy pólónk, ingünk, pulcsink) ujját fáramászás közben, továbbá térdre esni a túl hosszú szoknyánkban, már ha az ember fia lány…
De a legyen nagyobb mánia mögött az anyukán kívűl még egy ok áll: az a kényelem. A férfiakat ugyanis olthatatlan vágy tüzeli, hogy a méretüknél nagyobb termékeket viseljenek, mert így kényelmes.
Mielőtt bárki azt hinné, hogy életemet kizárólag öltönyben, esetleg a business casual világába tartozó egyéb termékekben tengetem, azokkal közlöm, hogy felfogásom szerint a ruhát az adott helyzethez (esemény, sportág, hőmérséklet, stb.) kell mindenkor igazítani.
Futni futócuccban, síelni síruhában, focizni focicipőben, úszni fürdőgatyában.
És itt jön a lényeg!
Nem lehet elvárni egy ruhadarabtól, hogy legyen elegáns, diszkréten figyelemfelkeltő, vonalait tekintve pedig működjön úgy, mint egy optikai tuning, amely testünk hibáit eltakarja, mindemellet, de legfőképp rendelkezzen a kedvenc tévénézős mackónk kényelmével!
Igenis kedves férfitársaim, a modern elegáns férfi ruházat nem más, mint az urak körömcipője! De most komolyan: tényleg azt gondoltuk, hogy kedves partnerünk kényelmesen érzi magát lábai vonalát kiemelő, a vádlit kecsesebbé tevő magas sarkúban???!!! Látnátok mily’ szitkozódások közepette hajítják a sarokba a DÍVÁK a fényes partyról hazaérkezvén az ünnepelt, a heteken át vágyott méregdrága kelléket!
Tovább megyek. Minek güriznek heteken át a híres londoni Savile Row szabó mesterei, hogy olyan ruhadarabot kreáljanak megrendelőiknek, ami tökéletesen követi testük vonalát, ha a vezérelv az volna a vásárlásnál, hogy még egy picit nőhessek ( ami nyilván hízást jelent) bele?
Nem egy Kedves Vásárlóm, a Nagy Formátumú Üzletember, a saját területén élet-halál ura, az első Loft-os vásárlás alkalmával a felpróbált öltönyben elkezdte a klasszikus tévétorna mozdulatait utánozva tekergetni magát, kezeit emelgetni, térdhajlítást végezni. Mondanom sem kell, a teljes stuff megdöbbenve fogadta a testgyakorlás iránti vágy eme kitörését.
Én türelmesen kivártam a gyakorlat végét, majd csendben megkérdeztem, hogy ez mi volt? Azt felelte, tudnom kellett, hogy jó-e? Kérdeztem én: mire? Hát épp arra, amit csinált…. Óvatosan tovább kérdeztem: kedves Kovács Úr, minden tiszteletemet fenntartva el tud Ön képzelni olyan helyzetet, hogy a csodaszép 12 személyes mahagóni tárgyalóasztalát körülülik a befektetők, milliárdos projektek tömege a tét, mire Ön hirtelen udvariasan szünetet kér, majd mindenki legnagyobb döbbenetére néminemű öltönyben végzett testgyakorlásra ragadtatja el magát??? Persze, hogy nem.
De akkor mi jó a nagyobb méret? Semmire. Az elegánsan szabott ruhadarab méretét akkor találtuk el, ha abban egy helyben állva bitang jól nézünk ki, és akár egy picikét jobb sziluettet hazudik a világnak rólunk, mint amivel fürdőszobánk magányában szembesülni kényszerülünk! És ez a ruha darab persze lehet egy kiváló minőségű konfekcionált cikk is, amelyet tulajdonosa testre szabatott a vásárlást követően!
Akkor hát előre skacok, mert értsük meg: a méret a lényeg!
