Mi magunk nyírtuk ki! Nem, nem, ne fintorogjon senki! A hiba az ÖN gépében van! Amíg lószar van, veréb is van, és ebben az esetben sajnos egyértelműen megállapítható, hogy a tojás előbb volt, mint a tyúk.
Miközben a legnagyobb világcégek keresik folyamatosan az újabb és újabb értékesítési megoldásokat, mellyel termékük/szolgáltatásuk jobb színben tűnik fel a fogyasztó szemében, a trendeket időről időre átrajzoló olasz divatcégek a módszerben is az élre álltak. A VÁLASZ, mint oly sokszor az életben, most is pofon egyszerű, mondhatni az utcán hever. Rómában jártamban-keltemben bepillantást nyertem az űrmarketing eme fenomenális megnyilvánulásába.
Tehát: végy pár egyébként ádáz konkurenciaharcban álló olasz divatcéget, termékeit nyomd néhány frissen behajózott szimpatikus marokkói és/vagy indiai sales manager kezébe, pozícionáld az értékesítési pontot turisták által kultivált látnivalók közelébe, Hopp on buszok megállóiba, gyalogátkelőhelyekre, tálald az árut piszkosfehér (vagy talán egy eredetileg fehér, de napjainkra már piszkos) gyékényen! És a siker garantált.
Nincs az a divatimmunis, konzervatív értékesítési stratégián edződött Pógár, ki megállás nélkül tova tudna lépdelni az árusok tömkelegén, miközben a beduin tevepiacok napi rutinjaihoz szokott csencselő vérű fogyasztók is ismerős és otthonos pillanatokat élhetnek át. A látszólag érdektelen potenciális vásárlók sem csusszannak ki az upper marketing eme fenomenális szisztémájából. Elég egy félreértelmezett kósza pillantás az árura, és a Pantheontól a Colosseumig tartó nem rövid távra kedves útitársat kapunk, aki szórakozásunkról a termék lankadatlan dícséretével gondoskodik.
Nincs menekvés!
Ferragamo, Gucci, Fendi, Louis Vuitton, Hermés, Lanvin táskák, övek, kiegészítők, vmint napközben az aszfalthoz csapkodott fingó, és/vagy bégető takony (gyermekeim nagy kedvence), estefelé kiegészülve az égbe lődözött villódzó röppentyűvel (funkcióját társadalom kutatók még keresik). A portfolió hibátlan.
A sok-sok szerencsétlen, drága divatintézetekben évekig magoló, meleg kirakatrendező tehetetlenül áll a jelenség előtt, mert ugye ki a francot vonzanak manapság a jól felépített üzletportálok, amikor az egy eurós esernyőt áruló szenegáli csapat feltűnik a sarkon.
Gyerekek, ennyi, jelentem Róma elesett.
Mi magunk nyírtuk ki! Nem, nem, ne fintorogjon senki! A hiba az ÖN gépében van! Amíg lószar van, veréb is van, és ebben az esetben sajnos egyértelműen megállapítható, hogy a tojás előbb volt, mint a tyúk.
A történet első bekezdése ugyanis az, amikor a német/amerikai/holland/magyar/akármilyen turista vágyakozva nézegeti a számára elérhetetlen áron kínált, valóban csúcsminőséget képviselő, manufakturális divatterméket, paprika vörösen méregeti a csillogó üzletből az anyagi jólét kölcsönözte magabiztossággal kilépő dámát, a gondolat szöget üt a fejében: bármi áron (azaz nagyjából 15-20 EUR-ért) birtokolni akarja az ikonikus darabot.
Továbbmegyek. Amikor épp vállat rándítani készülsz, hogy ez csak egy ruhadarab, táska, kendő, akármi, kérlek NE tedd! Hidd el nekem, téged is utolérhet ez a végzet. A nem fizetőképes, birtoklási vágytól habzó szájú tömegek lehet éppen a TE céged termékét pécézték ki, és akkor nincs menekvés. Lásd fentebb, az olcsón fenntartott hamis gépezet Téged is bedarál. Viagra, iPhone, Grey Goose Vodka, MacBook, NIKE; amire igény van, legyártják.
Újra mondom, ne rángasd a vállad! Valahol készítik már a mozambiki mangalicát szenegáli esszenciával…
