A belbudai elit egy cipész lábai előtt hever

Biztos mindenkinek megvan az a zsigeri kőbunkó, akit a neveltetése, vagy annak hiánya az évek során a gyökérség totemoszlopává fejlesztett. Az ilyen már kiskorban messziről megismerszik. Üvöltve követeli a legújabb játékot a boltban, zeng tőle az étterem, ha éhes, földhöz veri magát, ha egy percig valami nem úgy történik, ahogy azt ő elképzeli.

Bármilyen hihetetlen, de ezek a kis vérszívó zombik is kedves kölkökként indultak neki az életnek, de szüleik kitartó fáradozásának köszönhetően takaros kis türhőkké cseperedtek.

Felnőttként aztán ezekből lesznek a folyton picsogó, mindennel elégedetlen sablon retkek, illetve a “kihaénnem”, tahó yuppiek, akik padlógázzal vágtatnak keresztül a mindennapokon.

Az ilyen ember – legyen nő, vagy férfi – nem várja ki a sorát, mindent azonnal akar, mindent jobban tud. Ezen társadalmi csoport megfékezésére, kordában tartására tett kísérletek rendre kudarcba fulladtak.

Eddig…

A jobb sorsra érdemes pesti belvárosban, annak is a bulinegyednek becézett szegletében létezik egy hely, ahol a fentebb vázolt társadalmi réteg is – mert nem csak emezek járnak ide – dimenzióugrást hajt végre, meseszerűen átbucskázik a fején, és legott egy türelemmel megáldott, jámbor jószággá változik.

Hihetetlen? Az! De ott voltam, láttam, igazolom, szóval ez így van, és kész!

Eme parányi helyen a legelérhetetlenebbnek tartott dáma, de még a vadkan finomságú, hőzöngő sutyerákok is visszavedlenek gyermeki létük angyalkáivá, köszönnek, sorban állnak, várakoznak (!!!), tisztelettudóan társalognak, viselkednek.

A Mester, ki eme drámai, pszichológiai metamorfózisért felel nem más, mint egy cipész, ki szakmáját mesteri fokon űzi. A sorban álldogáló, szerencsés esetben üldögélő hölgyek és urak egy szocreál hangulatú, cserzett bőr, festék és ragasztószagú műhelyben pislognak csendben, türelmesen várva, hogy a cipőhalmok közepén serénykedő Mester, aki már inkább művész, meghallgassa problémájukat. Hálásan járulnak az egyetlen elébe, ki bajukat kizárólagosan enyhíteni tudná.

Hőzöngésnek, furakodásnak, követelőzésnek itten nyoma sincs, hisz ha a Mester nem segít, oda lesz minden! Érted?! MINDEN!!! Nem is beszélve a Gucci, vagy a Ferragamo levált sarkáról, mely egy hisztérikusan átvodkázott, bekólázott estét követő hajnalon reccsent meg a Bad Girlz előtti járdaszegélyen!

Viccet félretéve, fantasztikus dolog ez, hogy a szakmájukat ily’ magas fokon ismerő kézművesek jelennek meg sorra, és végre nem csupán a sörfőzés világában, de a ruházati remekművek közelében is. Valahol mindig érthetetlen volt számomra az, hogy 150-200.000-es cipők javítására miért nem lehet rentábilisan működni képes vállalkozást alapítani, és hogy miért nincs több ilyen pont ebben a városban.

Igény volna rá dögivel, hisz még egy 40-50.000-es lábbeli javíttatásán is elgondolkodnék, amennyiben új életet lehel bele egy szakember, bár hozzáteszem, hogy a megjuhászodott hőzöngők látványa sok mindenért kárpótolt 🙂

Kun Gergely

GARDRÓB

Felnőtt tartalom, csak igényes és érett férfiaknak! Mindent megtudsz arról, hogy mit tehetsz azért, hogy a nők felfigyeljenek rád, az üzletfeleid elismerjenek, és követendő példának tartsanak, de legfőképpen, hogy te magad rátalálj saját stílusodra.

INSTAGRAM