Tudom, hogy most még azon kevesek is kiszeretnek belőlem, akik eddig bírtak, de töredelmesen be kell valljam, hogy gyakran nézem az Édes élet-et… Ezt a mostani szériát nem tartom annyira szórakoztatónak, mint a kezdetieket, hiányoznak nékem például Cinthia Diktátor és Varga Viktor szürreális agyzsibbasztásai, melyek kellemesen le tudtak meríteni egy fárasztóbb nap végén. Na nem mondom, a jelenlegi epizódok lekövetése sem igényel egy nagycsoportosénál összetettebb koncentrációs képességet, de nyilván nem is ez a cél.
A kis kedvencem a Hódi Pami. Esküszöm bírom a csajt. Még ezt a baltaarcú, balkáni macsót is képes volt egy kissé lefékezni, az már más kérdés, hogy jól jár-e vele. Cserfes, visszapofázik, nem hagyja magát, és még azokra a berkiféle, döbbenetesen beképzelt röffenésekre is vannak csattanós válaszai, amelyek még a legtapasztaltabb debattereknek is ajkára fagyasztanák a szót. Hódi Pami egy az egyben hozza azt a tipikus, magyar bigét, aki napjait melegítőnadrágban, farmerben, vagy ülepes naciban, tornacipőben, laza felsőben, esetleg egy magára hajított kötött klepetusban éli. Ezekkel a szettekkel nincs is semmi baj, én se öltöznék ki azért, mert mindjárt betoppan a Berki… hát esemény az?!
Szóval nézem, és felfedeztem, hogy életem párja nem ritkán a Hódiéhoz hasonlatos kis bubban tekeri össze fejtetőn a haját. Mondtam is néki (mármint Tökinek, nem Hódinak!), hogy – mivel a hajászati jelenséget már korábban elneveztem Hódi Bubnak – épp itt lenne az ideje, hogy fizessen a kizárólag hozzám, esetleg még Pamelához tartozó jogokért megfelelő díjat! Csajom, aki nem kisebb szájat fejlesztett ki az évek során, mint a sorozat celeb, kapásból riposztolt, hogy már régóta hordja így (is) a hajzatát, jó reggelt, hogy méltóztattam észrevenni, és különben is, egyrészt ez most így divat!
Amikor bármely nőnemű lény szájából elhangzik az egyrészt kifejezés, rögtön tudom, hogy abba burkolja a szájtapasznak szánt kamu dumát, és jellemzően a soha el nem hangzó “másrészt” tartalmazná (!!!) az érdemi információkat. Jelen esetben azonban a véletlenek szerencsés cikázásának köszönhetően fény derült a Hódi Bub jelenség valódi hátterére. Valahova mentünk párban, hirtelen kellett elkészülni, kölkök hozták a szokásos formájukat, szóval egy hamisítatlan palermoi külváros családi hangulata kezdett kirajzolódni. Hogy oldjam a feszkót, megjegyeztem, hogy milyen remekül áll néki a kis Hódi Bub, mire ő kapásból odavágta, hogyha lett volna ideje hajat mosni, most nem kéne így összetekerve hordania…
Bummmm… szóval ez az oka!
A panaszáradatot, miszerint a két büdös kölök mellett még erre sincsen ideje, már meg sem hallottam, annyira tetszett a megvilágosodás! Azóta alig bírom tűrtőztetni magam, ha Hódi Bub frizurával találkozom hölgy ismerőseimnél, hogy meg ne jegyezzem, na mi van, ma sem volt elegendő idő egy alaposabb hajmosásra??? 🙂
Hajrá, Hódi, bírlak!
(Hódi Bub copyright: Kun Gergely)
Kun Gergely
