Egyre gyakrabban szaladok bele a cybertérben olyan mesterségesen gerjesztett álvitákba, amelyekben egyébként általam nagyrabecsült, tájékozott, jótollú véleményvezérek mondják meg a tutit a divatról. Nyilván most nem volna elegáns nevekkel megspékelni az írásomat, azonban amennyiben bárki is túltolja az okosságát az ingerküszöbömön, gondolkodás nélkül meg fogom tenni azt is. Így most csak általánosságban írnék pár észrevételt a jelenségről.
Bizonyára felszisszennének az idecitált párhuzamon az építészek, de ahogyan az ő szakmájukban, úgy a divat terén sincsenek kőbe vésett, meghaladni tiltott dolgok. Ha ez ugyanis nem így volna, akkor több száz éve ugyanolyan építészeti megoldásokkal találkoznánk világszerte.
Nem vitatom, az alapképzettség feljogosít markáns véleményalkotásra, de ne mondjuk már ki ellentmondást nem tűrően a frankót! Jómagam közgazdászként távolabbról pottyantam bele a divatszakmába, de az itt eltöltött majd húsz év meggyőzött arról, hogy egy rendkívül képlékeny, a tegnapok kőbe vésett szabályait rendre felrugdosó, a tradíciókat tisztelve meghaladó területről van szó. Talán éppen azért, mert vizsgálódásaimban nem kötnek tanult regulák, nyitottabb és éhesebb vagyok minden változásra szezonról szezonra.
“A divat az, ami divattá válik!”
Az első pilantásra faramucinak tűnő mondás kiválóan érzékelteti a valóságot. Nincs az az egzakt tudás, ami lehetővé teszi birtokosának a divattrendekben bekövetkező fordulatok előrejelzését. Éppen ezért tűntök nevetségesnek, kedves honi sztájlisztok, amikor nadrághosszok, zakógombok, reverek, zsebek, formák és fazonok tekintetében centiméterek alapján mondtok ítéletet egynémely kreációkról!
A tradíciók tisztelete minden szakmában fontos, de eme szabályokhoz való vak ragaszkodás inkább tűnik konzervatív maradiságnak, mellyel avittságotokat szeretnétek elrejteni a közönség elől.
A legfrissebb, áprilisi VOGUE L’UOMO-ban fedeztem fel a mellékelt két képet, melyekre bevallom, jómagam is felszisszentem elsőre.
Az egyiken egy szandálos szett látható, persze nem a keletnémet, randigyilkos szandi/zokni kombó, mely 100%-os biztonságot nyújt teherbeesés ellen a szexuális aktus garantált meghiúsulása okán, hanem egy ízlésesebb példány. Tessék, lehet hurrogni!
A másik – ohhhh mily’ skandallum – egy rövidujjú ing, melynek a magyar szekrényekből való kigyomlálásán jómagam is elévülhetetlen érdemeket szereztem :). Igen, nem tagadom, pozitívabban álltam a jelenséghez rögvest, amint észrevettem, hogy egy Louis Vuitton darabról van szó, mely márkát nem igazán lehet vádolni a tradíciók semmibevételével, ugyanakkor játszi könnyedséggel nyúl meghökkentően új alapanyagokhoz, formákhoz, színekhez.
Nem tudom, hányan vagyunk hazai férfiak, kik minden egyes számát igyekeznek beszerezni a világdivatban ikonnak számító kiadványból, de hadd legyek annyira beképzelt, hogy nem lehetünk sokan. Öt eurót is képesek elkérni eme vaskos újságért, szabadjon úgy fogalmaznom, hogy két szaros kávé áráért kinyílnak előttetek a világtrendek csakrái!
Tehát kedves, jó sztájliszt urak, a centiméterek jelentősége maradjon meg a hálószobáknak…
Kun Gergely
