Miután megírtuk, hogy mit is gondolunk Orbán Viktor, Gyurcsány Ferenc és Mesterházy Attila öltözködési evolúciójáról, úgy illendő, ha folytatjuk a sort egy újabb politikai közszereplővel. Terítéken Vona Gábor!
Mint azt már korábbi blogbejegyzéseinkben hangsúlyoztuk, a Gardrob egy öltözködési, illetve tágabb értelemben életstílus blog azoknak a férfiaknak, akik elegáns és business casual ruházatukat nem csak hordani, de viselni is akarják, továbbá megjelenésükkel üzenni kívánnak a külvilág felé. Kritikai észrevételeinket mindenkor a segítő jó szándék vezérli, öncélú piszkálódásban nem veszünk részt. Üzletünkben és a blogon tökéletes egyenlőség uralkodik nemre, fajra, politikai hovatartozásra való tekintet nélkül: beszólunk mi mindenkinek, osztjónapot!
Több fórum, köztük az ORIGO is nagy terjedelemben foglalkozott/foglalkozik már azzal a – nevezzük így, politikai metamorfózissal –, amin a JOBBIK pártformáció, és a párt arcaként a szervezettel azonosított Vona Gábor az elmúlt években keresztül megy.
A politikai karakter változásával párhuzamosan megfigyelhető a megjelenésbeli átalakulás is. Engedjétek meg nekem, hogy öncélúan azt a szettet tekintsem kiindulópontnak, ahol a Jobbik vezér frenetikus állatszeretete először felszínre tört.
Hosszú éveken keresztül nem igazán láthattuk Vona Gábort az ő oroszlános mentéje nélkül. A politikai üzenet egyértelműnek látszott, túl sok átizzadt éjszakát nem okozott az elemzők számára a megfejtés. Az oroszlán ugyebár az állatok királya, miáltal minden párthívő remekül asszociálhatott önmagára.
Mindazonáltal az erő, a kérlelhetetlenség, továbbá az élettér (sogenannte Lebensraum) védelme is remekül tettenérhető a szimbólumban. Egyes politikai váteszek megpróbáltak még párhuzamot vonni a kis Gáborka óvodai jele és az oroszlános minta között, de ezeket én minden alapot nélkülöző belemagyarázásnak vélem. Komolyra fordítva a szót, azt kell mondjam, hogy már akkor is, ahogyan manapság is rendkívül céltudatos szett kiválasztás jellemezte Vonát. A pár százalékos, jobbára szélsőséges, radikális nézeteket valló hívek táborának egyben tartására a legmegfelelőbb arculatot választotta.
Telt múlt az idő, Morvay Krisztina is brüsszeli diplomata szállásra cserélte a Baló Györggyel megosztott családi fészket, sőt Szegedi Csanád is felfedezte a benne szunnyadó zsidó gyökereket, s növekvő pajesza immár nem zsinóros Bocskaira hull majd, hanem kaftánra.
Akkor is, ha ezt szeretik NEM kommunikálni, érezhető, hogy a népszerűség növekedésével párhuzamosan finomodnak a vérszomjas üzenetek, hiszen most már egy olyan középréteg is a célcsoport része lett, kiknek roma élményei sokkal inkább Caramel karácsonyi koncertjéről fakadnak, mintsem kendermagos tyúkjuk eltulajdonításából. Szépen lassan lecsusszant az Árpád-sávos pajzs a zekéről, és a katonai kendőt is kifogástalan biznisz nyakkendő váltotta fel.
A fentebb már említett állatbarátság mára olyan mértékben hatalmasodott el Gáboron, hogy lassan alig látható olyan poszt a vezérről, ahol ne valamilyen cukkermukker bundást bugyulna…
Kérlek mondjátok, mi ez, ha nem a tündibündi szivárványosok meghódításának első lépése???
És a híres vizslás kompozíció:
Kun Gergely