Akkor miért és hogyan is öltözzenek a tanárok?

Szeretek egy-egy témában sokoldalúan tájékozódni, és erre lehetőségem is nyílt: a középiskolai matektanárom Horváth Péter, aki most a Nemzeti Pedagóguskar elnöke és a győri Révai Miklós Gimnázium jelenlegi igazgatója, magyarázta el az ATV-ben, hogy mi a fenére is lenne való az etikai kódex. Ahogy azt Petyától (így hívtuk az elnök urat mi, diákok egymás közt) megszokhattuk, rendkívül higgadt, logikus, érvekkel komolyan alátámasztott álláspontot képviselt.

Nekem ruhásként tulajdonképpen örülnöm kellene ennek az etikai kódexnek, hiszen a formálódó tervezet egy számunkra eddig elérhetetlen piaci csoportot terelhet az elegáns ruházat, így akár cégünk felé is. A repdesés helyett azonban egyelőre inkább hűvős mértéktartással figyelem az eseményeket, ugyanis kevéssé hiszek az utasításon és nem a belátáson alapuló változásokban, különösen ha azok a ruházatot érintik. Mielőtt bárki polititikai állásfoglalásként értelmezné az írásomat, ne tegye. Én csak az etikai kódex külső megjelenést érintő passzusairól beszélek, mert ehhez 20 éves gyakorlati tapasztalattal egy kicsit talán értek.

Pedagógus szülők gyermekeként nagyon jól ismerem azt a tanári attitüdöt, amelyik rögtön megkérdezi: Mi a jó büdös francért kellene nekem így öltöznöm? Erre a kérdésre a LOFTban legtöbbször azt a választ adom, mert a pozíciód, a státuszod ezt megköveteli.

Az egyes szakmákra jellemző, mára elterjedt megjelenési normákat, standardokat nem tervutasításos módszerekkel hozták ám egy adott társadalmi csoport tudomására, ez bizony jött magától. Egész pontosan a piac alakította. Azokban az üzletekben, vállalatokban, bankokban, amelyekben jól öltözött munkatársak fogadták a drága ügyfelet, nagyobb volt a forgalom. Nosza, mindenki azon igyekezett, hogy nála is több ügyfél legyen, és belátásos alapon az elegáns dress code mellett döntöttek.

Tehát az egyes szakmákra jellemző külső jegyek a felületes személő számára érdektelen kérdések lehetnek, de aki az üzletet viszi, nagyon is tudja forintosítani ezeket a kérdéseket. Nem tudom, ki hogy van vele, de én nyugodtabban bízom a pénzem egy olyan bankárra, aki megjelenésével (is) sikerességet, dinamizmust, rátermettséget sugároz, szívesebben rendeztetem jogi ügyeimet azzal az ügyvéddel, aki a precizitást, a megbízhatóságot, az átgondoltságot üzeni az öltözékével. Ugyanígy már az első percben nyugalommal tölt el az az orvos, aki elegánsan fogad, és kevésbé az, aki a magyar doktorok közt népszerű outfitben tündököl: fehér, hasig kigombolt köpeny, mellszőrben a csillagjegy medál diszkréten megcsillan…futottak még klumpa. Ilyenkor csak onnan tudom, hogy nem a hentesnél vagyok, hogy a díszlet más.

És akkor mi is van a suliban?

Ki ne emlékezne még az iskolai ünnepségeken rendre MÉTA melegítőben pózoló tesitanárokra, vagy az egységesen barna köpenyt (ejtsd: köppppeny) viselő technika- illetve rajz oktatókra, akik élcelődések céltáblái voltak az alkalomhoz abszolút nem illő ruháikban. Hozzáteszem, volt olyan matektanárom is (nem a fent nevezett!!!), aki lyukasóráját sportolással töltötte, és izzadt atlétában, rövidgatyában, méretes hónaljkutyájából penetráns bűzt árasztva szökkent ruganyosan a táblához. Elhihetitek, volt tisztelete a katedrának, meg a cosinus görbe is könnyebben átjött a fejekbe…

40 évvel később: ugyanaz az ing, frizura.

Aztán az is elképzelhető, hogy a belső és külső szexuális forradalmukat élő tizenéves kamaszok közé nem méretes tevepatát villantó leggingsben kellene érkeznie egynémely szinglisorban leledző tanerőknek. Az emlék még ma is él a sulimból: a kovalens kötés megérétse és a tanárnő válást követő másodvirágzása, illetve az ezzel együttjáró pusztító megjelenése együtt lépett be az életembe. Csak az utóbbiról vannak emlékeim, de azok nagyon kellemetlenek.

Szóval alapvetően érteni vélem én eztet a kódexet, mert a tudás és a szemléletmód átadásakor egyre nagyobb szerepet kap a közvetítő csatorna maga. Ugyanis olyan fiatalok koptatják a padokat manapság, akik három másodpercen belül “lejönnek” bármiről, ami számukra nem “kúl”. Csakhogy, nem biztos, hogy csak a ruházat fogja ezt a kúúlságot megteremteni, hanem valami egészen más: a hivatástudat, a felkészültség, a gyerekek világának alapos ismerete, a gyerekek szeretete és tisztelete és még sorolhatnánk.

És ne legyünk álszemérmesek: a rendes, minőségi életet biztosító fizetés. Amennyiben az évtizedes ígéreteknek csak a töredéke valóra válik ebben a kérdésben, a probléma kódexek nélkül is meg fog oldódni.

A mondás itt is érvényes: “Kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci.”

Kun Gergely

GARDRÓB

Felnőtt tartalom, csak igényes és érett férfiaknak! Mindent megtudsz arról, hogy mit tehetsz azért, hogy a nők felfigyeljenek rád, az üzletfeleid elismerjenek, és követendő példának tartsanak, de legfőképpen, hogy te magad rátalálj saját stílusodra.

INSTAGRAM