Ez nem az utolsó aria!!!

“Mondja, Sajókám, azt ismeri, hogy a humorista, az ékszerész, meg a ruhakereskedő bemegy a kocsmába?”
 

Viccet félretéve, majdnem megvalósult a minap a klasszikus poéncsokor bevezetése az ARIA Hotelben, amikor is többen összejöttek Budapest egyik legstílusosabb butikszállodájának trendi bárjában, a Satchmo’s-ban. A Bazilika tőszomszédságában létesített szálloda utcafronti pubjánál keresve sem találhattunk volna jobb helyszínt egy kellemes, koraesti beszélgetéshez a divatról. Hűsítő koktélok, ínycsiklandó falatkák, izgalmas emberek, mi kellene még egy nap megkoronázásához?

Ha bárki azt gondolná, hogy a divat kizárólag a ruhával foglalkozók belügye, annak frappáns cáfolatot adhatott a résztvevők sokszínűsége. A meghirdetett téma, valamint a stílusos helyszín bevonzott logisztikai szakembert, befektetési tanácsadót, prémium kávékkal is kereskedő kávéház tulajdonost, taxis vállalkozót, ingatlan forgalmazót, biztosítási brókert, fotóst, vezető könyvvizsgálót, manufakturális ékszerészt, valamint – tényleg nem vicc – népszerű humorista előadóművészt.

A megjelentek személye garancia volt a parázs vitára, az azonban még engem is meglepett, hogy a kizárólag “B” tervként az összejövetelre írt előadásomból nagyjából az első tíz mondatot tudtam csupán elmondani, és máris berobbant a diskurzus.

Mind a beszélgetés elindításában, mind pedig a dialógusok izgalmának fenntartásában elévülhetetlen érdemeket szerzett drága barátom, Nacsa Olivér, aki a közösségi térben az igényes olasz ruhák népszerűsítéséért vívott küzdelmemben virtuális harcostársam.

“Miért van az, hogy azon magyar férfi, aki fogyasztási szokásaiban egyéb területeken a státuszáknak megfelelő nívón hoz döntéseket, ruházkodásában kifejezetten igénytelen, sablonosan, illetve kategóriákkal lejjebb választ?”

Folyománya: 24 collos felniken begördülő S Merciből, kezében a legújabb iPhone-nal vidáman integető lelencek közelítenek a legtöbb presztízsrendezvény vörös szőnyegén; olyanok, akiknek 10 méterre az autójuktól már a kezébe nyomnál egy százast szánalomból…

Abban villámgyorsan megegyeztek a Satchmo’s Bar & Library vendégei, hogy a jelenség mögött nem anyagi problémák húzódnak meg, de akkor mi?
Téves brand követés, egyszerű igénytelenség, magával rántó közeg, csordaszellem, a divatban dolgozó kóklerek rossz tanácsai, “elmúltnyolcév”….???

Több téma is felvetődött, melyeket komoly alapossággal jártunk körül. Nem hinném, hogy összegzéssel tudnék szolgálni, különben is bízom, benne, hogy a beszélgetést csak abbahagytuk, de nem fejeztük be. A résztvevők számos anekdotával, saját élménnyel támasztották alá érveiket. Rónai Gábor barátom, aki a budapesti üzleti életben nem csupán hihetetlenül attraktív megjelenésével, hanem széles műveltségével vívott ki elismerést, fantasztikus történetekkel szolgált szinkrontolmácsi múltjából. Többek közt a politikai protokoll világába avatott be minket egy aranyos elbeszéléssel, melynek főszereplője Bill Clinton bomberdzsekije, valamint Göncz Árpi bácsi Újpesti Dózsa melegítője volt a taszári reptér leszállópályáján, az AIRFORCE ONE hajtóművei tövében. A story végére fény derült a “sporty casual” dress code eltérő értelmezésére is, ami az amerikai elnöknek okozhatott mulatságos pillanatokat.

Nacsa Olivér is elkeserítőnek tartja, hogy miközben bárhová is menjen fellépni, igyekszik közönségét elegáns szettekkel megtisztelni, addig művésztársai vállalhatatlan öltözékekben jelennek meg, mondván paracsapusztára ez is jó lesz… Pozitív példákkal is szolgált említést téve olyan Rádiókabaré felvételekről, ahol bizonyos művészek a csupán hallgatható előadást is elegánsan abszolválták. Ilyen az, amikor önmagunk státuszának megfelelően választunk ruhát, megtisztelve ezzel fellépő kollégát, közreműködő munkatársakat, maroknyi közönséget, akik látnak is, és nem utolsósorban magát a nagybetűs intézményt, a produkciót! Olivér, aki nem pusztán rendszeresen fellépő előadóművészként, de most már évek óta a magyar operett feltámasztásán fáradozó, mecénás üzletemberként is sikeresen működik, eltántoríthatatlanul hisz az eleganciában, és a nem hivalkodó, ámde minőségi életvitelben. 

Hosszasan időztünk egy olyan vissza-visszatérő felvetésen, miszerint mit tegyen az, aki szeretne elegáns ruhákat hordani, de üzleti partnerei, vásárlói, megbízói jellemzően szarul öltöznek? Régi jó vevőm, aki egy komoly cég vezető beosztású munkatársa számolt be olyan esetekről, amikor a náluk dress codeként előírt visszafogott öltönyét az állami hivatali szektor munkatársainak fáradt blúzai, pulóverei, nyloningjei, farmerei, bolyhos zakói, továbbá a viselők rosszalló pillantásai vették körül. Furcsa, hogy az kell rosszul érezze magát, aki megtisztelte a szituációt, ugye?

Fentebb azt írtam, hogy nincsen konklúzió a megoldásra, de azért egy mégis van. Ti kevesek, akik nagy kedvvel öltöztök nap mint nap elegáns szettekbe, önkifejező ruhákba, az adott pillanatoknak megfelelő öltözékekbe ne hagyjátok ezt abba! Ne tántorítson el ezen jó szokásoktól a benneteket körülvevő negatív közeg! Járjatok továbbra is így, és reagáljátok le a beszólásokat elegáns humorral! Éljetek továbbra is abban a biztos tudatban, hogy a stílusos öltözködés a kultúrember elválaszthatatlan része!

És ti, kedves divattal foglalkozók Schiffer Miklóstól, Ugodi Tiboron át, Bereznai Laci barátomig kérlek írjatok az öltözködésről, posztoljátok továbbra is a képeket, és beszélgessetek minél többet a meggyőződésetekről, hátha egyszer majd elindul valami változás!

Szeretettel várok minden érdeklődőt a következő összejövetelre is!

Kun Gergely

#ariahotel #ariahotelbudapest #satchmos #satchmosbarandlibrary #loftoutlet #fashion #coctailparty #aperol

GARDRÓB

Felnőtt tartalom, csak igényes és érett férfiaknak! Mindent megtudsz arról, hogy mit tehetsz azért, hogy a nők felfigyeljenek rád, az üzletfeleid elismerjenek, és követendő példának tartsanak, de legfőképpen, hogy te magad rátalálj saját stílusodra.

INSTAGRAM