Az amerikai előválasztások intézménye még Nyugat-Európában is a nehezebben értelmezhető dolgok körébe tartozik, mit is várhatnánk el akkor egy demokráciával hagyományosan túlterhelt országban, mint kicsiny hazánk, ahol a pártfegyelem és a minidiktátorok one man show-ja mindenkor előrébb való volt a vélemények táboron belüli ütköztetésénél. Persze még akár örülhetünk is, hiszen akad ennél rosszabb. A nem túl távoli és mostanság idehaza agyonrajongott putyini Oroszországban bizonyára léteznek mélyebben fekvő körzetek, ahová nemhogy a peresztrojka, vagy a glasznoszty, de még a cár bukásának a híre sem jutott el.
Na nem mintha túl szignifikáns igény lenne a népakarat uralkodására, hiszen a lényeg mit sem változik ettől: a tél morcos, a vodka karcos, a medve pedig nem a barátod…
A FIDESZ/MSZP/Jobbik Bermudaháromszögben tengődők közül sokan legyintenek az amerikai rendszerre, mondván miféle választás az, ahol folyton a jelenleg éppen az elnököt adó demokratákra, vagy a mostanság a szenátust uraló republikánusokra lehet szavazni. Ennél azonban sokkal szofisztikáltabb a helyzet, és éppen a nagy tömbpártokon belüli frakciók ütköztetésére szolgál az előzetes vetélkedés.
Mivel nem szeretnénk elvenni a remek tollú, ámbár kissé perverz érdeklődésű, a testmagassága alapján akár a nép gyermekének is beillő Gépont Fodor kenyerét, vizsgálódásunk bázisa kizárólag a politikai vizuál lenne.
A teljesség igénye nélkül átszaladva az indulókon kezdjük mindjárt az egyik legizgalmasabb (ön)jelölttel, Donald Trumpal. A republikánusok milliárdos elnökaspiránsa a magyar politikai karakterkészletből nagyjából egy Széles Gáborba oltott Kövér Lászlóként írható le, aki minden pillanatban kész egy otromba kirohanásra a nők, a muzulmánok, vagy éppen bárki ellen, aki nem képes 400 évre visszatekintő makulátlan pedigrét felmutatni. Az üzletemberi múltjából adódóan szinte mindig kifogástalanul elegáns Trump eleddig még nem tudta hitelt érdemlően cáfolni azon állításokat, miszerint az eklektikus rőzsehalom a feje búbján a saját hajzata lenne.
A rosszindulatú pletykák parókát emlegetnek, jómagam is hihetőbbnek tartom az idegen tollakkal való ékeskedés verzióját. Nem tudom elhessegetni azon gondolataimat, miszerint a paróka még Andy Vajna hong kongi gyárából került a milliárdos fejtetőre az 1970-es évek tájékán, amikor még divat lehetett ez a szélfútta sztájl…
A republikánus előválasztásokat sokszor röhejes show-vá alakító Trump meglepetésre alulmaradt az első megmérettetésen párttársával, Ted Cruz-zal szemben. A mind megjelenésében, mind ideológiájában a kockázatkerülő semmitmondást előnyben részesítő Cruzzal egyelőre a szürke eminenciásra tettek az iowai jobbosok.
És ha már jobbosokat említettünk – aminek persze nem sok köze van a magyarországi szóhasználathoz – , jöjjön egy igazi balos a demokrata térfélen. Bernard Sanders ugyanúgy meglepetésre játszik az abszolút befutónak tekintett Hillary Clintonnal szemben, mint ahogy Donald Trump tette és teszi a korábban esélyesként beharangozott Jeb Bush-al.
Eldőlni látszik, hogy a világ megmenekül a következő szénhülye Bush fiútól, az azonban még korántsem biztos, hogy Sanders, aki szocialistának vallja magát – és ez odaát majdnem ugyanolyan szitokszó, mint idehaza a “gyurcsányista” – le is rázta már magáról a volt elnök feleségét. Iowa a demokrata oldalon kettejük rendkívül szoros csatájává alakult, ami kellemetlen tasli a magabiztos Clinton klánnak.
Számomra különösen furcsa, hogy megjelenésében minden jelölt hozza azt a fentebb már említett semleges, vérszegény, semmitmondó figurát a szettjével, és nem használják ki az öltözködésben rejlő kommunikációs lehetőségeket. Ott, ahol a verbális üzenetekre minden jelöltnek előre kiszámított pár perc áll csak rendelkezésére, különösen nagy hangsúlyt helyeznék a versenytárs megszólalása alatti testbeszédre, valamint a külső megjelenésre. Hillary Clintonról ha nem tudnánk, hogy Bill Clinton felesége, tán fel se tűnne, hogy nő.
Hogy ez a kockázatkerülő külső a jelölteknél mennyire szándékos, nem tudom, de az mindenesetre biztos, hogy a “beszéljenek rólam” versenyt eddig utcahosszal a debatter mágnás Trump vezeti éppen azzal, hogy sajátságos módon színt próbál vinni az udvariaskodó vitákba.
Egyet megígérhetek, mi résen leszünk, és érdemi változás esetén tudósítunk az eseményekről!
Kun Gergely
#loftoutlet #donaldtrump #trump #hillaryclinton
