Nem semmi, amit ez a srác elért úgy a magán-, mint az üzleti életben. Szép család, komoly cég, folyamatosan fejlődő brand. Hovatovább kis hazánkban, ha elhangzik egy beszélgetés során, hogy “te, a minap összefutottam Norbival!” előbb gondolnak rá az emberek, és csak később az azonos nevű haverra. Szóval fogalom lett. Imádják, de imádják fikázni is, bár ez minden sikeres emberrel így történik itthon. Beszólásban nagyhatalom lettünk!
Született pár hónappal ezelőtt egy bejegyzés a Gardróbon Schobert Norbiról, amit sokan úgy értelmeztek, hogy én is beálltam a beszólók közé. Pedig nem. Kizárólag egy elterjedt, kellemetlen öltözködési jelenséget szerettem volna pellengérre állítani, más kérdés azonban, hogy ezt legegyszerűbben élő példákkal lehet bemutatni. Én élő példának Norbit választottam.
Mi történt? Az origo.hu címlapon hozta a sztorit, egy közepes városka lakossága rákattintott, ezután pedig Zsidró Tomi barátom Norbi orra alá dörgölte a cikket. A lavina pedig elindult.
Telefon, Tomi az, szevasz, adnék valakit…
– Szia, Schobert Norbert vagyok, kérlek, nevezd meg a fegyvernemet, a segédeidet és a párbaj helyszínét! – Röhögünk. Halálosan jó fej.
– Értsem meg – magyarázza -, ő ezzel, mármint a megjelenéssel, nem foglalkozik.
– Ezt nehéz is lenne cáfolni. – vigyorgok.
– Igen, igen, de ő folyamatosan sportcuccban éli az életét, nem is érdekli ez az egész stb. stb.
Ezután telefonszámot cseréltünk,és majd keressük egymást.
Múlt héten rám csörög:
– Az új TV műsor felvétele készül, kéne pár szett.
– Ok, mikorra?
– Két nap.
– Na az nem megy.
– Ez az, amit nem szeretek hallani.
– Én sem szeretem mondani.
– Megoldjuk? – kérdi végül.
– Meg hát! Ezért vagyunk!
Szinte együtt érkezik a szabóval, aki direkt miatta jött. Szokásos kérdéseim: mi a feladat, mi a szituáció, mit akarunk kommunikálni? Pár perc beszélgetés alapján körvonalazódik, mi kell ide. Vázolom az elképzeléseimet, és várom a véleményét.
– Figyelj, én ehhez továbbra sem értek, te ebben profi vagy, és én ezért vagyok itt. Mondd meg te, én pedig elfogadom!
Ilyet is ritkán hall az üzletben az ember, és ez plusz egy személyes adalék, amit becsülök benne. Sokkal inkább jellemző, hogy a hozzánk látogató férfi, aki saját területén élet-halál ura, annyira átitatódik a ’mindent tudás’ érzésével, hogy ezt egyéb területekre is kiterjeszti. Foci, autók, high tech kütyük, olasz borok, jó éttermek, minden!
A ‘nehogy már megmondja valaki’ attitüd eredményezi aztán a trottyos szárú gatyákat, a lepedő méretű ingeket, a tökig érő nyakkendőket és a katonai sátor nagyságú zakókat, amikben kiterjesztett karokkal akár egy toronyház tetejéről is biztonságos földetéréssel kecsegtető lesiklás hajtható végre.
De vissza Norbihoz! Talán mondanom sem kell, hogy alkatilag baromi könnyű helyzetben vagyunk, a jól karban tartott, atletikus testet a legegyszerűbb összefésülni az olasz cuccal. Több mint 20 év mindennapos odafigyelése természetesen nem múlik el nyomtalanul a fitnesz pápán sem, ragyogóan áll neki minden. Ennek fényében különösen felháborító, hogyan engedte ki őt egy eladó azokban a cuccokban a ruhaboltokból, ahol ezidáig próbálkozott.
Hiába no, a magyar férfi a RölTex-es nénikék karmai közt vergődik, míg be nem tér a Loftba 🙂
Szóval kedves Fikázók, odakünn a nagy büdös kibertérben, keressetek valami új fogást a srácon, mert ruházatilag eztán nagyon rendben lesz!
Kun Gerely
