Olyan már a régi időkben is volt, hogy Elnökünk (értsd: párt, téesz, szakszervezet, fehér lovas ellentengernagy…) jótevő módjára meglátogatja kicsiny, vidékre szakadt birkanyáját. A dolog etikettje a legbárgyúbbak ösztövér fejébe is belevésődött az évtizedek során. A népe fölött magasan lebegő néptribun pillanatnyi leereszkedése szolgáihoz, úgyis mint protokolláris megmozdulás, alapvetően két kötelező jellegű pilléren nyugszik, ez pedig az ajándékozás, továbbá a kirittyentem magamat.
Elnökünk a “Libalegelő helyett stadiont minden szántóvetőnek” program keretében a minap a kies Mezőkövesdre látogatott, lehetőséget biztosítva ezzel hű szolgálóinak életük legmeghatározóbb élményének átélésére, továbbá köszönetnyilvánítások elrebegésére.
Egy pillanatra tekintsünk el attól a ténytől, hogy jobb helyeken a hasonló létesítmények létrejöttét emléktáblák segítségével azoknak szokás megköszönni, akik verejtékes adóforintjaikból összegründolták azt, azaz a MELÓSOKnak, nem pedig a királynak, aki varázspálcája suhintásával ideirányította az anyagi erőforrásokat. Mondom, ha eltekintünk ettől, akár még rendben is lehetne egy ilyetén látogatás. Lévén a Gardrob alapvetően egy öltözködési, tágabb értelemben lifestyle blog, nem is kellene foglalkoznunk az esemény kapcsán átadásra került ajándéktárggyal, a felszínre törő vizuális pusztítás mellett azonban nem mehetünk el szó nélkül.
Az ajándékozások korát éljük, hisz adni jó! Pártállástól függetlenül minden aktuális csinovnyik számára tájékozódási pontként szolgáló ajándékozási etalon lehet a minap L. Simon László által főnökének átadott festmény. A témáját tekintve magát a kenyéradó gazdát, Lázár Jánost ábrázoló “művészeti alkotás”, minőségére nézve nagyjából egy nagycsoportos óvodás által az ebédszünetben összedobott kreáció szintjén mozog.
Becsületére mondva Tállai András mert nagyot álmodni, és a legkreatívabb mémgyártókat zavarba ejtő vizuális pusztítást hozott létre ajándék gyanánt. A fotómontázs hazánk mindmáig (és könnyen lehet, hogy végérvényesen is) utolsó, világszinten is értékelhető futbalikonját, Puskás Ferencet ábrázolja Elnökünkkel, akit nem átallottak a kép erejéig korhű (értsd: Puskás mezére hajazó) ruhában ábrázolni!!! Ha maradt volna egy szemernyi objektív értékítélet morzsa Orbán Viktorban, akkor a kép által sugallt párhuzamot, vagy mittudoménmit udvarias formában, de a leghatározottabban azonnal visszautasítja. Mivel nem tette, ennek megértését a politikai elemzőkre bízzuk!
Sokkal testhezállóbb feladat számunkra az egybegyűltek ruházatának értékelése, jobban mondva a szettek értékelhetetlenségének megállapítása.
Kezdenénk azzal a mindmáig a fejekben lebegő rögeszmével, miszerint száz kiló alatt nincsen se férfi, se kanmalac, bár rá se rántsunk, hogy a tételt azóta már részben cáfolták, mert kanmalac igenis van! Arról nem szóltak a hírek, hogy a megállapítás kiegészült volna időközben azzal a tézissel, hogy mázsa alatt nő sincsen, dacára annak, hogy a felvétel alapján ez igazolható lenne…
.jpg)
Könnyen lehet, hogy az én életemben már nem fogok találkozni normális nadrághosszal, vmint szárbőséggel megjelenő közéleti személyiséggel. A számomra mindmáig indokolatlan anyagtorlódások okát cipő tájékon nem sikerült megfejtenem, de lehetséges, hogy egynémely újkori Hungaricum születésének vagyunk tanúi.
Szeretnénk továbbra is hangsúlyozni, hogy sem a motoros bőrdzseki, sem a zakó nélküli ing, de még csak a Decathlonban leárazott, “KIPSTA” márkajelzésű polár pulcsi sem került fel hivatalosan egyik ország diplomáciai etikettjében sem a protokolláris szettek közé “Elnöki vizit” címszó alatt, bár asssszem Ugandát nem néztem meg, ahol is a fűszoknya monszun idején erősen javallott…
Nagy örömünkre szolgál, hogy ennyi év után Tállai Úrhoz is eljutott a kétgombos zakók viselésének trendje! Ennek kapcsán szabadjon megjegyeznem, hogy eme ruhadarabnál éppenhogy a felső gombot illik begombolni, az alsót pedig nyitva hagyni. Amennyiben az elvárásnak megfelelő gombolás a pocaktájéki szűk keresztmetszet okán nem jöhet össze, kéretik ennek megfelelő méretű zakót beszerezni, majd a borítékolhatóan túlságosan hosszú kart rövidíteni!
Egy-két kivételtől eltekintve általános érvényű javaslatom lenne, úgy anblokk az egész országnak, mielőbb kiszédelegni az “intravénás velős pacal, porcukros dödölle, véres hurka” Bermuda háromszögből. A változás nagyban megkönnyítené a ruházatért felelős protokoll kollégák mindennapjait.
És ha már volt bátorságunk olyan ARCOK elé pozícionálni a közös fotót, akik nevét remegő áhitattal ejtette ki, és ejti ki ma is a labdarúgás világa, nem ártana valamilyen testmozgást kitalálni a jövőre nézve! Mert az Elnök Úr ugyan focizik, de higgyék el, Uraim, ettől Önök még nem lesznek hitelesebbek, a dumáról nem is beszélve!
Kun Gergely
