Sziget: ​do not entertain me anymore!

Kevés olyan dolog van, amiért hajlandó vagyok kilépni a komfortzónámból. Robbie Wiliams ilyen. Láttam már őt Pesten kívül Bécsben és Milánóban is. Régi rajongója vagyok. Mikor feloszlott annak idején a Take That, sok millió tini nindzsa lányka bőgött, meg én.

Gondoltam, itt a nagy alkalom, hogy elveszítsem szüzességem a Sziget fesztivállal! Előzetesen tájékozódva az uralkodó dress code vonatkozásában felöltöttem a legócskább kutyasétáltatós szettemet. Régen sikerült ennyire túltolnom az outfitet, legyen elég annyi, hogy kizárólag Zimány Linda öltözött le minket, meg még esetleg Andy Vajna, de hát ki tudná őt ezen a téren überelni?!

A fesztivál mint lifestyle esemény a főiskolai éveket megidéző laza HÉVezéssel vette kezdetét, mivelhogy nem lehetett taxit kapni. A zöld vonattal utazni mindig egy élmény, kiváltképp az 36 fokban, heringmódra összezsúfolva vidám brit turistákkal, akik mind testszag, mind pedig saját gyomortartalom pólón való elhelyezésének vonatkozásában világrekordokra törnek. Jelenlétük egyébként azért hatott üditőleg, mert társaságukban a permanens húgyszag laza háttérszösszenet volt csupán. Ekkor még nem sejtettem, hogy az egész este meghatározó illatélményével van dolgom.

Az úgynevezett Víájpí Csekkinn lebonyolításával négy (4!!!) viharedzett pógár volt hivatott megküzdeni, emigyen téve hozzá újabb órácskát a melegben való ácsorgáshoz. El sem akarom képzelni a “mezei” bejutás küzdelmeit… Az álldogálás, továbbá a Pintér Attila ex szövetségi kapitány szakmai irányítása alatt a fejekbe vésett tolódás gyakorlása közben üditő színfolt volt az az olasz turista, aki harsány “Háááááziiiiii, háziiiiiiiii, hááááázzzziiiii” kiáltásokkal próbálta megtörni a várakozás unalmát. Programja kitörölhetetlenül beleégett az agyamba… Meggoogleztam, a kifejezés semmilyen ismert nyelven nem jelent semmit, egyedül egy zárvány dialektusban, melyet kizárólag perui elszigetelt törzsek beszélnek jelenti azt, hogy “Üdv néked, Szigetlakó”! Tudatmódosító szerek ötletszerű koktélját sejtem a háttérben…

Sanyarú sorsom eleddig megkímélt a sivatagi homokvihar élményétől, de a Sziget teljes területén embermagasságig hömpölygő sűrű porfelhőnek köszönhetően ezt az élményt is kipipálhattam (two in one)! Tapasztalt Szigetjáró haverom szerint, idézném: “Örüljé’, hogy tegnap nem esett!” Így hát örültem, és azon lamentálgattam a következő másfél órában – volt időm bőven: pénzfeltöltés, DiVino-s bódé előtt ácsorgás borra várva – hogy vajon a direkt sár, vagy az izzadtsággal keveredő por okozhat taknyosabb feelinget lábszártájékon…

Már csak négy embernyire voltam célomtól, a világot jelentő deszkapulttól, amikoris rázendítettek mögöttem a sertésjelmezbe öltözött briton lánykák, hogyaszondja “leeeeeetmííííííííííííentötééééééénjjjjúúúúúúúú!!!!!” Pár percre rá Robbie Williams is eljutott a hallójáratomig.

Zacher Gábor, ügyeletes toxikológia őrangyal megjelenése a tömegben sokak számára józanítólag hatott, legott vissza is fordultak újabb szeszek rendeléséért. Magam is áldom azt a tiszta pillanatomat, amikor mindjárt két adag (értsd: liter) bort rendeltem, megkímélve magamat egy újabb tolódásos sorbanállástól. Az emigyen felhalmozott palackok (2 boros, 3 mentes víz, 1 kóla és egy bubis ásványvíz a barátunknak, akit soha többé nem láttunk…) kézben tartása, nem beszélve az elfogyasztásról még Sivának, a sokkarú istenségnek is dicséretére vált volna, dehát támaszkodó pultokat nem szavaztak meg számunkra a Sziget meeting építészei.

Szinte mindig, amikor 3-4 óránál többet töltenek el humanoidok vesestimuláló szerek ipari mennyiségű bevitelével, felmerül  az ürítés kérdése. Ezt ki-ki neveltetése és higiéniai szocializációja mentén számtalan formában végzi.

A Szigeten előforduló megoldások közül a legelterjedtebb a fa tövébe brúzolás, lehetőség szerint a tevékenységre mások figyelmét is felhívó üvöltözés kíséretében. Futottak még bokor tövébe szarás és társai, de azért úgy vettem észre, hogy a látogatók egy nem elhanyagolható része a vízöblítéses ánglius sztájl tántoríthatatlan híve e téren. Magam is közéjük tartozom, és mint ilyen kifejezetten zavar a TOI TOI erdőben kísérletezni az ajtók rángatásával, hogy a vaksötétben találjak végre egy embertelenül bűzlő (első nap még csak!!!!) műanyag kalitkát, ahol dolgom végezhetem.

Egy kurva csapot (má’ bocs a kifejezésért) senkinek nem jutott eszébe odadeponálni, ellenben a WC-s kislány felvilágosított, hogy kb 800 m-re találok olyan mosdót, ahol akad folyó víz is. Én ilyenekkel, amiket a színes tévében minden évben büszkén mutogatnak, jelentem, nem találkoztam…

Lényeg a lényeg Robbie döbbenetesen jó volt még ilyen körülmények között is. Elfogadom, hogy  éppen a fesztivál műfajához tartozó dolgok azok, melyek nekem nem jöttek be, de azért egy óvatos észrevételt engedjenek meg nekem a szervezők. Amikor egy bizonyos emberke – és ennek a típusnak van elkölthető pénz a zsebében – kimozdul otthonról, legalább olyan, vagy jobb nívót vár el, mint amit odahaza megszokott. Elkutyagol Afrikába, bebarangolja a vadregényes tájakat, kiteszi magát az elemeknek, de közben és különösen a nap végén, európai komfortra vágyik!

Elfogadom azt is, hogy a rendezvény irányába az érdeklődés nemcsak töretlen, de még növekszik is. El kellene dönteni azonban azt is, hogy a szervezők “darabra” mennek, vagy pedig költési potenciálra. Ha ez utóbbira (is), akkor legalábbis kellene teremteni szigeteket a Szigeten ilyen nívón.

Köszi, én addig is végeztem.

Kun Gergely

GARDRÓB

Felnőtt tartalom, csak igényes és érett férfiaknak! Mindent megtudsz arról, hogy mit tehetsz azért, hogy a nők felfigyeljenek rád, az üzletfeleid elismerjenek, és követendő példának tartsanak, de legfőképpen, hogy te magad rátalálj saját stílusodra.

INSTAGRAM