Sznob vagy te buzi!

A számtalan negatív vélemény közül, amelyekkel posztjainkat díszitik a kommentelők, az egyik leghomályosabb és legmegfoghatatlanabb a sznobság vádja. Ez már majdnem akkora ütőkártya lett az internetes trollok kezében, mint az igaz ászok ásza, a fikázás legyőzhetetlen nukleáris fegyvere, a buzizás.

Kézzel varrott, bőr cipő egy szakavatott cipész kezében – sznob vagy!

Elegánsan kávézgató olaszok egy kellemes teraszon – sznob vagy!

Gyöngyöző pezsgő egy hófehér mandzsettás inggel keretezett kézben – sznob vagy!

Tűzpiros, nyitott tetejű sportkocsiban vidáman szivarozgató öltönyös úr – sznob vagy!

Nápolyi szabó tűkkel dolgozik egy félig kész öltönyön – sznob vagy!

A megközelítés természetesen pénzszemléletű, éppen ezért irigy, álságos és téves. Egyfelől ugye nem én vagyok az első, aki miatt rádöbbentek, kedves “sznobozó” trollok, hogy a világ sem nem igazságos, sem nem korrekt! A megvásárolható javakat nem aszerint szokás kimérni, hogy mindenki pénztárcájának megfeleljenek!

Jellemzően – és ez a jobbik eset – a dolgok minősége, előállíthatóságuk bonyolultsága határozza meg az árat, de persze komoly szerepet játszik adott esetben a felépített brand is. Szerencsés helyzetben ez a pár dolog együtt jár, mármint a minőség és brand. Akad nyilván olyan szitu is, amikor egyedül a brand válik meghatározóvá, de erről majd kicsit később.

Amíg egy csodaszép kézműves cipő (és még nem beszéltem a méretre készült modellekről) sok-sok munkaórájába kerül a szakavatott kéznek is, addig a boltokban jellemzően megjelenő 10.000-15.000 Ft-os lábbelik nagy részét egy gép “fossa” Bangladeshben, és csak remélni tudjuk, hogy a berendezéseket nem gyermekkezek irányítják üveggolyóért!

Nem kell egyébként mindenképpen belemélyednünk a szofisztikált ruhadarabok számomra oly kedves világába ahhoz, hogy lesznobozzanak. Elég annyit mondanod egy balatoni büfében, hogy itt akkor sem ennél semmit, ha épp 40 napos böjtről érkeztél volna. És…máris te vagy a kötschög sznob (futottak még: buzi pesti, neked semmi sem jó!), mert az órák óta recycling olajban ázó, mirelit hasábkrumplit (krumpli??? majd olvasd el!) nem kívánod legurítani műbélbe tekert, nátriumglutamátos, fűrészporos, vágóhídi hulladékkal töltött, szarrá sózott valamivel.

És nem, képzeld nem szeretném meginni az ilyen-olyan áruházláncok polcain sorakozó 600,- Ft-os bort sem, csak azért mert “fröccsnek jó lesz”! Inkább aznap este nem iszom semmit, vagy “hülye sznob” módjára rendelek valami mást külön. Igen, pfújjoljál csak…

És ne nézzél rám gyilkos szemekkel, amikor a “Csak Nescafénk van.” mondatodra “Köszönöm, nem kérek.“-kel válaszolok! Majd pedig, ha úgy folytatod “Azt hittem, szereted a kávét?!“, ne csodálkozz, ha “Így van.“-nal felelek! Nem vagyok udvariatlan, csak realista, aki a kávét, azt, tényleg szereti!

Igen, egy menthetetlen sznob vagyok, olyan, aki képes 10 tömböt metrózni New Yorkban egy KÁ-VÉ-ÉRT (!!!), miközben a hotellel szemben egy Starbucks van (a cappuccino 3 deci, de kérhetsz akár ‘extra size’-t, jelentsen ez bármit is…).

Elfogadom, hogy bosszantó lehet, ha valakinek nincsen pénze valamire, amire vágyik, de higgyétek el, minden anyagi szinten akad magasabb, nehezen megléphető lépcsőfok. Kinek egy pár éves Opel Astra, kinek egy zsír új Bentley.

Csak azért képtelen lennék hibát találni a tengerparton ringatózó óriás yachtokban, mert nekem valósínűleg soha nem lesz rá pénzem, és nem fogom fikázni valakinek a kéglijét, mert én abban a városban/városrészben egy négyzetmétert se tudnék venni. Ez szánalmas, de ami még ennél is szánalmasabb, az az a jelenség, amikor a vágyott dolog hamis látszatát kelti valaki.

Itt vissza is kanyarodnánk a brandekhez egy pillanatra, hiszen meg kell említenünk azt, aki valóban sznob, mi több a sznobság csúcsragadozója, a gagyi sznob (copyright Geri). Ez a típus annyira vágyja a számára státusszimbólumot jelentő tárgyat, hogy képes egy béna hamisítványt viselni, csak hogy a klubhoz tartozás látszatát fenntartsa! Én ezt soha nem értettem. Számomra sokkal nagyobb értéket képviselt mindenkor egy minőségi, de “noname” darab, mint a nagy büdös semmi egy felirattal! Sőt, ha már itt tartunk, a semmit is többre értékelem, mint a szánalmas, kapaszkodó látszatot!

Van, aki utolsó pénzén a hátsó sorból ülve komoly színházi darabokat néz, és van, aki csak azért veszi meg a “Világirodalom nagy nevei I-XX-ig”-ot, mert a bordó bőrkötés remekül passzol az IKEA-s kanapéhoz.

Nem gondolnám, hogy biztosan sikerült jobban körülírni, ki is a sznob, mi is a sznobság, hiszen ez egy igazi rétestésztaként nyújtható, tágítható fogalom. Annyi biztos, hogy a szűkösebb anyagi mozgástérrel rendelkezők számára nagyon hamar sznobnak tűnhet bárki, aki anyagi lehetőségeivel élve a minőségi és egyedi dolgok felé nyúl.

Azok szemében pedig, akik ebbe beleszülettek, vagy szorgos munkával, esetleg szerencsével elértek egy magasabb nívót, mindenki sznobnak tűnik, akik a számukra természetes dolgok után ácsingóznak.

Főtt kukorica 600,- Ft, Mais bitte um neunhundertneunzig! 🙂

Kun Gergely

GARDRÓB

Felnőtt tartalom, csak igényes és érett férfiaknak! Mindent megtudsz arról, hogy mit tehetsz azért, hogy a nők felfigyeljenek rád, az üzletfeleid elismerjenek, és követendő példának tartsanak, de legfőképpen, hogy te magad rátalálj saját stílusodra.

INSTAGRAM