Egyre másra kapom tőletek a blogbejegyzésre sarkalló képeket, cikkeket, miegyebeket. Idő és hely hiányában sajna ezek nem mindegyike jut el az alkotás fázisáig, de azért kérlek benneteket, figyelmetek ne lankadjon, hajítsátok felém továbbra is a minden rendű s rangú öltözködési és lifestyle anomáliákat kibeszélés céljából.
A minap olyan helyről kaptam pozitív seggberúgást blogírásra, amire nem mondhattam nemet. Mentorom, pályám egyengetője, korai zsengéim cenzora s lektora, pályatársam, irodalmi munkásságom védangyala, Bazsi küldött egy remekbeszabott fotót.
Az időnként a betárcsázós internet sebességére hajazó budapesti hálózat miatt csak lassan formálódott az elküldött fotó. Az már első pillantásra is feltűnt, hogy egy merész színben pompázó alak fog előbukkanni az internet által generált balladai homályból.
Hanyag, olaszos testtartás, türkiz öltöny, hófehér lakkcipő, ritkás haj… csak nem Gianluca Vacchi? Vagy esetleg a Nagy Gatsby film valamelyik remekbeszabott szettjét viselő Leonardo di Caprio?
Nem.
Ha ezer tippem lett volna, akkor sincs köztük a végre kirajzolódó személy – Gróf Teleki Pál.
A történészek szerint meglehetősen ellentmondásos szerepeket betöltő ex-miniszterelnök pályája ismert volt számomra tanulmányaim alapján, de azt nem gondoltam volna, hogy ekkora nagy yuppie volt az öreg!
Az igaz, hogy napjainkban a háromgombos, egysoros szabású öltöny a műértő szemek számára rögvest lelepleződik, miszerint nem egy mai darabról van szó, de az összeállítás hangulata így is egységet képez.
Régóta tudjuk, hogy a klasszikusan elegáns férfi megjelenés alig-alig változik az idővel, legalábbis sokkal kevésbé hektikus, mint a casual, pláne a jeans-es, T-shirt-ös szettek. Arra azonban még én sem gondoltam, hogy a hétköznapiból kiugró, dinamikusabb, pimaszabb szettek is ennyire ismétlődő körforgásokkal térnek vissza.
Az Ablonczy Balázs történész könyvének borítóján látható alak öltönye kis fazonigazítással pillanatok alatt maivá tehető. Eltekintve a fentebb már említett, háromgobos/kétgombos vonalváltástól a Teleki által viselt ruha markánsan követi viselője testvonalát. Nem annyira durván slim fit, mint a mai sziluettek, de a hazai normarendszer szerint, ahol továbbra is “trendi” a két számmal nagyobb cucc, mondhatni simán elmegy. A zakó dupla zsebe, viszonylag keskeny reverje, a lekerekített gallérú ing, a cipőt egyértelműen érvényesülni hagyó, hibátlan nadrághossz egy mai yuppie-nak is dícséretére válna. Sehol egy trotty, sehol egy buggy, csupán a hanyagul zsebretett kézből fakadó húzások törik meg a ruha egységét.
Hogy korszakának meghatározó alakja karrierje során hibázott-e, vagy sodródott, ezt döntsék el a történészi viták. Az azonban a kép alapján biztosan állítható, hogy Teleki tudta, a “jól szabott öltönyben egy helyben állunk és jól nézünk ki”, minden más elvárás csak úri süketelés!
Kun Gergely
