Számomra megtisztelő párbajba rángattak bele a minap azzal az Új Péterrel, ki már akkor is bloggolt, mikor még nem léteztek bloggerek, se blogok. Zsurnálkirály példaképemnek sikerült vérig sértenie az úgynevezett “vitorlás cipőt”, megkérdőjelezvén annak létjogosultságát a mindenkori férfi mindenkori gardróbjában. Az korrekt a részéről, hogy nem saját álláspontját (azaz dehogynem!) tárja elénk a termék lezúzásakor, hiszen hogyan is feltételezhetnénk mérvadó véleményt a ruházatilag közismerten a kapucnis pulcsi-alvós póló-oldalzsebes nadrág Bermuda háromszögében megfeneklett tollforgató zsenitől.
Annyiban igaza van UP-nek, hogy a vitorlás korunk makkoscipőjének is nevezhető, de nem úgy, ahogyan ő gondolja. Mindkét lábbeli a loaferek családjába tartozik, ennyiben valóban rokonok, de a párhuzamot én inkább abban látom, hogy legalább annyira lett a bunkó ruházati közvélekedés áldozata a tengerész verzió, mint elegáns rokona, a divatból valójában soha ki nem vonuló belebújós talpravaló. Ahogy a fűzős, casual típus sem tehet arról, hogy a DiVino előtt rozéfreccset pörgető sokaság szinte már egyenruházatként veszi fel a 15 eurós parndorfi Ralph Lauren (Polo Sport) T-shirttel és térdgatyával, úgy a makkos sem volt hibáztatható, amiért gazdája susogós melegítővel és Merci emblémás fuksszal, esetleg még nyúlfarok kulcstartóval vélte a kombinációt helyesnek és illőnek.
A magyar trendkövetés konzervatív birkaságát jól mutatja az a jelenség, hogy egy sokáig elfeledett kellék manapság agyon lett használva. A divat nyelvét rendkívül alacsony szókinccsel beszélő honi férfiember valóban értelmezési nehézségekkel küzd, de nem csak a vitorlás loaferrel, hanem általában mindennel. A könnyed, nyári belebújós egy olyan ruházati kiegészítő, amelyből nemhogy egy sem, de akár több is lehetne a férfiember gardróbjában, és ezeket bátor színekben, lehetőleg az öv tónusával harmonizálva kéne viselni. Az unalmas csordafeeling azért alakul ki a szemlélőben, mert nem igazán látunk olyan megoldásokat, ahol remekül működik a vitorlás!
Boka fölé feltűrt, könnyed pamutnadrág, világos len ing, kellemes, béleletlen, nyári zakó harsány kézelőgombokkal, üvöltős díszzsepi! Hűvösebb nyári estéken zakó helyett kiváló kiegészítő lehet egy könnyű széldzseki vízlepergetős, orkán anyagból (esetleg selyem…?), a szett többi elemei pedig az imént megnevezettek lehetnek. Jómagam a rövid ujjú, gombos, galléros pamut T-shirt éjszakai használatáról erősen lebeszélnék mindenkit, nem tartom elegánsnak. Helyette a feltűrt ingujjat és a karon átvetett zakót javaslom.
UP és a véleményvezérként általa megidézett dél-koreai divattervező úgy látják, hogy a vitorlás loafer legnagyobb attrakciója az oldalán végigfutó kis bőrszalag lenne. Ki kell ábrándítsam mindkettőjüket, hiszen akad jó pár olyan verzió, ahol bőrbigyó nélkül kínálják a cipőket, mégis kellemes kiegészítői sokféle szettnek. A párhuzamként idecitált Csoóri Sándor vállalhatatlan nyakbaakasztója természetesen divattörténeti zsákutca. A fém totemállattal összefűzött bőrnyaklánc viselői maximum egy texasi csehó bendzsó versenyén számítanak trendinek, esetleg még idehaza EDDA koncerten, vagy a Televíziós Távgyógyászok és Látók paracsapusztai konferenciáján…
Szintúgy nem szép dolog felróni ennek a lábbelinek azt, hogy a komolyabb mahagóni dekkel rendelkező vitorlásokon leparancsolják viselőjükről, de azokon mindent lábbelit leparancsolnak az emberről.
Bízom benne, hogy Magyarországon is eljön majd az a pillanat, amikor férfitársaim oly kreativitással nyúlnak az egyes divatkellékekhez, hogy a maihoz hasonló, szofisztikáltabb vitáknak is helye lesz! Amennyiben pedig Uj Péter beszerzi élete első trendi öltönyét, nagy nyilvánosság előtt kivégzem a sok közül az egyik loaferemet!
Kun Gergely
És akkor tessék szemezgetni:
