A mai nappal kezdődik meg a szalagavatók tisztes, de inkább komikus jelenetekbe illő parádéja. Ezen a hétvégén még a tanárok és a szülők is elnézik, hogy a jövő generációja csutak részegen fog hömpölyögni az utcán a szar, de megfizethető lőrétől. Színes zakók, nylon öltönyök tömkelege árasztja aztán el a lepukkant kocsmákat vagy pedig party limuzinokból visítják tele a Nagykörutat a teen pornóra hajazó karakterek. Mi e témakavalkádból csak szerény szakterületünkre, a férfi ruhára szorítkoznánk.
Amikor jó pár évvel ezelőtt először betoppant az első anyuka az üzletembe kamaszkorú fiacskájával, és a miben segíthetek kérdésre a számomra már értelmét vesztett szalagavató szóval felelt, akkor még nem is sejtettem, hogy attól a pillanattól kezdve életemben állandó vesszőfutás veszi kezdetét.
Honnan tudhattam volna én, miről is van szó?! Mi még anno – a rendszerváltás előtt (sic!) -, egyszerűen csak elballagtunk. Búcsúztatónkon nem a hónapokon át betanult görög/török/albán/örmény táncok bemutatója volt a fő attrakció, hanem a tizenhét éves korára még mindig csak nyolcadik osztályos Bogdán Józsi Simson enduroja, mert Józsi megberhált kipufogójának repedtfazék hangja annak rendje és módja szerint néma tátogássá nemesítette hőn szeretett igazgatónőnk ünnepi beszédét.
Hát ez elmúlt, de lett helyette a remegő szemhéj szeglet jelensége. Ismeritek ugye?
Na szóval ez jön rám, valahányszor felhangzik a szalagavató (ejtsd: szalllllllagavató) szó az outlet területén. Mert ennél összetettebb ruházati kihívást még Andy Vajna olasz slim fit macsóvá változtatása sem jelentene. Ha eltekintünk attól a problematikától, miszerint a mai 17-18 éves kamasz fiúk testileg sokkal inkább hasonlítanak egy nagyra nőtt 5 évesre, mintsem egy alacsony, vékony felnőttre, még mindig számtalan buktató marad a szerencsétlen stylist számára az osztálytársak összehangolásakor.
Tegyük fel, megjelenik a három vezérbika, akik előretolt helyőrségként terepszemléznek sötét öltöny után kutatva.
Szerintetek arra a kérdésre, hogy az óhajtott sötét öltöny fekete, kék, vagy szürke legyen hányféle válasz érkezik…?
Igen, mielőtt kérdeznétek, ha viszont négyen érkeznek, akkor a vitába belép még a kuriózumnak számító csoki barna árnyalat is… Úgy van!
Tegyük fel, hogy a színekben, kiegészítőkben megegyeztek a kölkök és szüleik, azt hinnétek, hogy a gegparádé már véget is ért???!!!
Az áldott anyatermészet van annyira jó humorú, hogy nem teremtette meg egységesen a 17 éves, szalagavató-érett férfiembert. El nem tudjátok képzelni, hány sziluettet kell egységessé összefésülni, amikor 20-25 kamasz özönli el az üzletet egyforma öltözék reményében.
Számtalanszor fordul elő, hogy már majdnem készen vagyunk a teljes közösséggel, a srácok meglepően jó alkatúak, és kisebb nagyobb szabászati igazításokkal teljesen vállalható szettben feszítenek. Na ilyenkor jelenik meg a 160 centis Ödönke a maga szolid 120 kilójával, és csak annyit mond: bocs, nem találtam a boltot, vagy lekéstem a buszt.
Az én kis stábom ekkor párás szemekkel menekül az irodába, és egymásra borulva biztatjuk egymást, nem gond, megoldjuk, hit, bizalom, szeret, majd mosolyogva visszaperdülünk Ödönhöz.
De: hosszú évek megfigyelésére alapozva bátran kijelenthetem, Ödönke mindenkor együtt jár egy őt rajongásig szerető, a realitás talajáról némiképp elrugaszkodott édesanyával, akivel a következőképpen csacsogunk:
– Ödönkére is tessék ugyanolyan szép, karcsúsított öltönyt adni, mint a többiekre!!!
– Drága asszonyom, ezzel lesz egy kis gond, mert Ödönkére nagyjából négyszer akkora öltöny kell, mint az őt alkatilag szorosan követő osztálytársa.
– Ödönke nem kövér, ne nevezze így! Ödönke erős testalkatú!
– Hölgyem, mi nem mondtuk, hogy Ödönke kövér. Csak jeleznénk, hogy a fiú épp az imént repesztette szét az Olaszországból dierkte erős testalakatúaknak behozott, korábban a gyárban Bud Spencer által megrendelt, de később mégis ott felejtett öltönyt…
– Ez nem jelent semmit, Ödönke egyszerűen erősebb imitt amott!
– Asszonyom, mi Ödönkét kissé máshogy látjuk, de ez nyilvánvaló, hiszen ön szülte, mi meg most éppen faragjuk, több-kevesebb sikerrel. De ez nekünk kihívás és egyben tanulmány is – igyekszünk megnyugtatni az anyukát -, mert Ödönön ott is találtunk eltüntetendő súlyfelesleget, ahol testnek sem szabadna lennie.
Hát nagyjából így diskurálgatunk mi idebent a szalagavatók tájékán, de a végére valahogy minden kikerekedik, lehet könnycseppet morzsolni, büszkén melleket dagasztani, én meg remegő szemhéjjal várom a kövtekező szezont…
Kun Gergely