Létezik a férfiembernek egy altípusa. Ritka egy csoport, az biztos. Halkszavú, háttérben csendesen szorgoskodó, reflektorfénybe nem tolakodó, sziklaszilárd bázis, alfa és omega. Szürke eminenciás, ki ritkán szól, távol áll tőle a percemberkék ripacskodása. Elegáns, kimért, megkérdőjelezhetetlen. Az ilyen férfi apró jelekkel üzen. Elég egy finom bajusznövesztés, vagy akár a hajzat

Azt tudtam, hogy nem esik messze az olasz gasztronómia az olasz divattól, de hogy csak 15 lépést kell megtennem szerény üzletemtől, azt nem sejtettem. Mikor kedves barátom áthívott egy rövid tárlatvezetésre legújabb bemutatótermükbe, rögtön éreztem, hogy ebből fotózás lesz! A csupán pár oszlop által tagolt hatalmas teret alig-alig szakítják meg

Eddigi kétségeim a magyar nép nemesi vérvonalát illetően végérvényesen szertefoszlottak. A hölgyeket tekintve legalábbis… Állítólag ez itten már a “Z” generáció. Hát szerintem inkább az “Y”. Ajtony, Ábrahámffy, Dessewffy, Baradlay, Eszterházy büszke leszármazottai elárasztották képeikkel jelenlegi legkedvesebb játszóteremet, az instagramot. Vitathatatlanul kékvérű leánykáink büszkén pózoltak az elmúlt napokban a Balaton

Tán sehol sem magasabb az egy hektárra eső buzik száma, mint a Firenzei Fortezza da Basso erődben kialakított, Pitti Uomo kiállításon! Az erőteljes állítás igazolásához nincs szükség másra, mint egy átlag magyar Pógár beépített kalibrációs rendszerére, mely csalhatatlan precizitással állapítja meg bárki nemi identitását külső jegyek alapján. A hazai férfitársadalom

Össznépi felhördülésben vitán felül jól teljesít a magyar. Legyen szó napi politikáról, modern kori népvándorlásról, futballról, vagy a minap a gödöllői Illés bácsi cukrászdájáról, másodpercek alatt helyezkedik egy plattformra az ország. Aztán persze pár másodpercet követően akár ellentétes plattformra vált, és ugyanolyan vehemenciával tolja a “B”-t, mint kardoskodott az imént

Nem voltam soha az az izgulós típus a suliban. Minek is stresszeltem volna. A gimiben még megalapozott tudással mentem be az órákra – persze már akkor is csak azokra, amik érdekeltek -, de a főiskolára elfogyott a lendület, mondhatni a felkészületlen hallgató magabiztosságával érkeztem a megmérettetésekre. Nem is értettem, mi

A Bochkor Gábor akkora nagy tahó, hogy már hallgatni se érdemes! Éppen ezért nyilván mindenki hallgatja, továbbá jelentős azoknak is a tábora, kiknek a bunkó jelző osztogatásához még csak tájékozódniuk sem kell, elég, ha napi véleményvezérük ezt mondta, és ők már rohannak is egy frenetikus együtt kántálásra. Aztán nem elég,

Mindennapos jelenség, hogy a Loft közösségi bejegyzései környezetében parázs vita alakul ki. A megosztott öltözködési mozzanatokkal kapcsolatban pro és kontra egyaránt elhangzanak markáns vélemények, és ez így van jól. Hiszem, hogy ebből mindannyian tanulhatunk. A minap Barack Obama tett látogatást a korábbi gyarmatosítónál, és ezen vizit kapcsán nem csupán David Cameronnal

Nem akarok beleállni a témába, mert igazán nincs is bajom ezzel. Olyan ez kicsit, mint a turi. Azt is elfogadom, pusztán az hergel, hogy úgy tesznek, mintha egy jól felépített divatház lennének, szezonról szezonra megújuló kollekciókkal, átgondolt kreációkkal, elképzeléssel. Szóval az átverés az, ami fáj egy picit. Hasonlót érzek a

Van az a pillanat, amikor a vidéki életérzést egyébként megvető lenézéssel kezelő bel-budai polgár egy utolsó mélyet szippant a Badgirlz vécéülőkéjén szétterülő kólából, felhörpöli a vodkakoktélját, majd legott elindul megkeresni a benne szunnyadó, falusi karaoke sztárba oltott, vásáros romát, és beveszi magát valamelyik híres-hírhedt piánóbárba a Rózsadomb lábainál. Az alkohollal,