Kevés olyan biztos dolog van az életben, mint az, hogy havonta legalább egyszer facebook poszt tagelésről érkezik értesítés, miszerint “Kíváncsi lennék, vajon Kun Gergely mit szól ezekhez az elmeroggyant/férfiatlan/buzi/okádék/genetikai selejt (nem kívánt rész törlendő) modellekhez a Gucci legújabb kollekciójának fotóin?” Mivel a poszt elkövetője ilyenkor nem akar mást, minthogy betonbiztos

Életem legelső római élménye – valamikor a kései középkor vége tájáról 🙂 -, hogy az olasz főváros lakói szemrebbenés és minden megilletődöttség nélkül motorozzák körbe azon ikonikus, jobbára évszázadokkal ezelőtt létrehozott épületeket és emlékeket, amelyek megcsodálásáért jómagam nagy utat tettem meg, s amelyek láttán komoly elfogódottság lett úrrá rajtam. Na

Érdekes, izgalmas témát boncolgatott a minap Puzsér Róbert. Történt ugyanis, hogy egy Ellie G művésznéven szerepelgető, kedves arcú, Down szindrómás hölgy jelent meg a Gucci felületein, és ha nem értettem félre valamit, akkor a Vogue egyik számában is foglalkoztak a modellel. A híres, hírhedt hazai kritikuskirály legott párhuzamot vont a

Lassan 16 éve mondok nemet ezekre a kérésekre. Nem lustaság, tényleg nem az, egyszerűen nem éreztem időszerűnek. Minduntalan az volt a válaszom, “hozd el a tested, vagy küldj be egy, a tiédre kísértetiesen hasonlító testet!”. Láttam az arcokon, hogy viccnek veszik, pedig nem annak szántam, tök komoly. Mit tegyek, ha

Az olasz bar az itáliai társadalom egyik alappillére, szervező központja, az olasz nép életének alfája, s omegája. Az olasz bar – igen, így ékezet nélkül – még a legkisebb településnek is nélkülözhetetlen velejárója. Az olasz barnak persze semmi köze az angolszász nyelv által bárként aposztrofált szóhoz, nem egy zenés-táncos szórakozóhely

Az ősz a legjobban öltözhető évszak, efelett kár lenne vitát nyitni, Nagy-Britannia kifejezett előnye pedig többek között az, hogy egész évben ősz van… Emlékszem még kiskoromból, miután kijöttünk a győri Rába Filmszínházból egy aktuális Jean Claude van Damme filmről, a már akkor barna öves Zoli a tervezett időpont előtt hagyta

Bihari Ádám barátom, foglalkozását tekintve stílus járőr, egy nyers hangvételű, számomra rendkívül szimpatikusan provokatív oldalt visz a facebookon, ezzel párhuzamosan youtube csatornáján videókat gyárt, instázik, megnyilvánul, cikkekben diskurál, TV-ben szerepelget, egyszóval aktív. Szívügye a divat, azon belül is az igényes, stílusos megjelenés leginkább a formális ruházati szegmensben. Régóta ismerem. Nem

Bárcsak egy napra Kajdi Csabi lehetnék… vagy legalább Dukai Regina. Na jó, ez túlzás, már hogy az istenbe lehetnék én Cyla?! Regina esetleg… Nekik annyira könnyen megy ez az egész! Vagy csak úgy tűnik? Erről az influenszer dologról beszél már szinte mindenki. Hovatovább kölkeim generációja – és persze ők maguk

Hihetetlen, hogy rohan az idő, valamikor 2004 végén találtunk rá a helyre. Nem volt igazán konkrét elképzelésünk, de egy valamit tudtunk: igazi trash helyszínt keresünk, ma úgy mondanánk, off-location storyt, messze a mainstream sodrástól, még messzebb a klasszikus plázáktól, és a lehető legmesszebb a RölTex-es nénikéktől! Nem tudtuk, milyen lesz,

A régi LGT szám megvan? “Mindenki másképp csinálja.” Hogy jön ez ide, ugye? Mi a Loftban a stílustanácsadásban hiszünk. De valami veszettül ám! Olyannyira, hogy el se tudom képzelni az értékesítést stílustanácsadás nélkül. Illetve dehogynem, el tudom képzelni, hisz láttam már Zara üzletet belülről. Tudod, ahol az a rengeteg pakoló