Én Schobert Norbit nagyon bírom, és tisztelem. Bírom, mert körülötte folyamatosan érzékelhető egy vidám zsizsgés, ami persze nem egyszer a jószándékból eredő, ösztönös kijelentéseiből fakad. Tisztelem azért, amit elért, ahonnan indult, és ahová eljutott, tisztelem háromgyerekes apaként, férjként. Szorgalmas, kitartó, igazi selfmade ember, aki komolyabb állami támogatás nélkül (ez manapság

Van most ez az árstop story. Engem elgondolkodtatott… Próbálom megérteni anélkül, hogy bármiféle politikai elemzés irányába elkanyarodnánk. Help!!! Több, mint 30 éve gyakoroljuk már kis hazánkban ezt a kapitalistának hívott, félbalkáni, félfeudalista  berendezkedést, mondhatni volt időnk hozzászokni. Akadnak szép számmal, akik már ebben a rendszerben cseperedtek, így ők nem is

Erős a cím, ugye? Amikor hallottam ezt a mondatot a Valentino show roomban, Milánóban úgy 2005 tájékán, magam is erősnek éreztem… Sőt, sértőnek, visszataszítónak, kirekesztőnek, pedig hol volt akkor még a testpozitivitás, a bodyshaming, hogy a #metoo fogalmat ne is említsem! A minap jelent meg Krajnyik Cintia remek írása az

– Egy rongyárus vagyok. – hangzik a válaszom, valahányszor megkérdeznek, mivel is foglalkozom. Igen, ezt a klasszikust kérdést szoktam feltenni a hozzám forduló férfiaknak az elsők között, mit válaszolsz, ha egy bárpultnál ezt kérdezik tőled? – Üzletember vagyok. Hurrá… most már ismerlek is… így könnyű lesz felépíteni egy önazonos, ugyanakkor

Nyugi, egy mondat sem fog elhangozni a cikkben a címben említett emberekről, csak így kattintásvadászabb a szitu, és az mostan jó… Annyit azért persze megemlíthetünk, hogyha a szóban forgó urak valamelyike egy zajos műhisztit követő drámai összeborulás mentén vad pogózásban törne ki a Zikszfaktor zsűriasztala közepén, miközben Csobot Adél ijedtében

Majd’ egy éve írtam meg a Nincs egy árva rongyom se!!! című blogbejegyzést, és az ott prognosztizáltaknak megfelelően immár hónapok óta korlátozások nélkül látogatható minden intézmény és esemény, de férfitársaim megjelenése katasztrófális… (tisztelet a maroknyi kivételnek) Ha és amennyiben olyan a viszonyom az illetővel, vagy csupán keresztkérdései alatt megtörvén véleményt alkotok

Örvendetes módon megszaporodtak körülöttem a személyes jelenléttel együttjáró életesemények, manapság divatos szóval élve az offline szituációk. Online üzleti találkozókon épp csak annyin vettem részt, hogy sikerüljön egy életre megutálnom ezeket a lélektelen, steril, az interperszonális kapcsolatokat maximálisan kiherélő valamiket a laptopok magányában. A kamerák alacsony felbontásának köszönhető jótékony rejtőzködő mellékhatás

Az esetek nagy részében már eleve azzal a nyitómondattal keresnek fel az ilyon-olyan stylistok, hogy “tudom, Geri, hogy te nem barterezel reklámért cserébe…”, meg hogy “emlékszem, hogy te nem veszel vissza olyan ruhát, amiket a forgatáson használtunk…”. Igen, sok év kitartó munkája árán sikerült elérnem, hogy megértsék, és elfogadják, nem

Óriási zaj a Loft parkolója felől … “nem lehet ez más, csakis a porschések!!!” – gondolom azonnal, hiszen nagy teljesítményű, akár többszáz lóerős autókat várunk a hozzájuk tartozó emberkékkel. Igen ám, de ezek csupán ajtócsapódások vidám beszéddel elegyítve. Itt aztán senki se számítson a V8-as motorok semmihez sem fogható, mennydörgésszerű